Túlzás azt állítani, hogy nem tudjuk, ki lehet terrorista?

A terrorizmus lényege elhitetni az emberekkel, hogy sehol sincsenek biztonságban.

De vajon tényleg nem lehet sejteni, akár még nemzetbiztonsági szinten sem, hogy kikre érdemes odafigyelni?
Az Országgyűlés zárt ajtók mögött konzultált a helyzetről az elmúlt hónapok külföldi történéseinek tükrében.

A szerdai konzultáción nem sok esély volt a valódi eszmecserére, hiszen a nemzetbiztonsági bizottság elsősorban arra volt kíváncsi – a hivatalos információk alapján legalábbis –, hogy mekkora eséllyel vehetjük fel a harcot a láthatatlan ellenséggel szemben. Noha nem valószínű, hogy bárki is az 1950-es évek skizofrén félelmeit kívánná visszacsempészni hazánkba, s az sem könnyen képzelhető el, hogy a magyarok fogékonyak lennének egy olyan hisztériahullámra, mely 911-et követően söpört végig az Egyesült Államokon. A kérdés azonban valódi fenyegetettség hatására fogalmazódik meg a párizsi terrortámadás óta újra meg újra, s a homokba dugott fej most még rosszabb ómen volna, mint bármely más szituációban.

A terrorfenyegetettség rákfenéje a láthatatlanság és a kiszámíthatatlanság, tehát a pszichológiai tényező. Mint kiderült, a legutóbbi, Tunéziában elkövetett merénylet megvalósítója egyetemi hallgató volt, aki soha semmilyen kapcsolatban nem állt terrorszervezetekkel, de még szélsőséges vallási csoportokkal sem, azonban tanulmányai során megismerkedett bizonyos eszmékkel, melyek igen komoly tempóban arra sarkallták, hogy tettét elkövesse. Nincs az a titkosszolgálat a világon, mely lefülelhetne egy ilyen magányos elkövetőt, hacsak nem úgy, hogy szúrópróba szerűen ellenőrzi az egész lakosságot, fenntartva egy hisztérikus, abszurd állapotot.

És nem csupán emberi jogi tekintetben volna aggályos mondjuk listát készíteni azokról, akik egy-egy valláshoz kötődő olvasmányokkal foglalkoznak, de teljes őrületbe és káoszba sodorná azt a rendszert, mely megpróbálkozna az ilyetén ellenőrzéssel.

Tényleg nem tudni tehát, hogy ki lehet terrorista? Tényleg nem. Ezen alapul a terrorizmus módszertana. A kormányok feladata pedig nem lehet más, mint az ésszerű határokon belüli, ugyanakkor határozott monitorozás.

 

(Fotó: magyarnarancs.hu)

civilhetes.net