Vélemény kategória bejegyzései

Elmés tippek trafikrablók ellen

A nemrégiben publikált statisztikai adatok is azt mutatják, hogy a trafikosok valóban okkal félnek munka közben.

Míg 2015 májusáig 50 ezer kisboltban összesen 46 rablótámadás történt, addig az alig 6300 trafikban 26. Az arányeltolódás hihetetlenül magas.
De vajon megoldás lehet a páncélüveg, a hangszóró és a füstbomba?

Az ország egyik vezető, biztonságtechnikával foglalkozó cégének feje szerint alapvető hibát követ el az állam a hatóságokkal karon öltve, amikor nem elemezni a trafikrablásokat kellő alapossággal, s összehasonlítva a trafiktörvény előtti időszak hasonló bűncselekményeivel.
Rávilágított arra az egyszerű tényre is, hogy a korábban bevásárlóközpontokban helyet kapott dohányüzletek voltak a legnagyobb biztonságban, ami természetesen nem véletlen, hiszen biztonsági szempontból kiemelt helyszínekről van szó. Elemezni kellene az adatokat, s az eredmények alapján elkészíteni egy stratégiai javaslatot, mely érdemben tartalmazná a szakma álláspontját a kérdéskörben.

Pintér Sándor múlt héten arról beszélt a Parlamentben, hogy az elsötétítés nem jelent gondot, hiszen a kisboltokba sem igazán lehet belátni. A probléma a nagy összegű készpénzforgalomban keresendő, mely a pénzváltókhoz hasonlóan erősen a rablásoktól fenyegetett üzletekké teszi a trafikokat.
Pintér javaslata a golyóálló üveg rendszeresítése a pult fölött, elválasztandó az eladókat a vevőktől.
Ezzel az a baj, hogy roppantul költséges (több millió forint is lehet a beszerelés költsége) s a trafikok nagy része nem engedhet meg magának ekkora kiadást.

Nemzetközi kutatások tanulsága szerint a rablók egy részét nem ijeszti el a kamera. Az is gondot jelent, hogy a felvételeket nem vizsgálják rendszeresen, pedig egy-egy elemzés segítségével sok esetben kideríthető lenne bizonyos elkövetők személyazonossága, mivel a gyakorlottabbak hetekig készülnek a rablásra, s rendszeresen bejárnak a boltokba terepszemlére.

Bizonyos országokban működnek hangszórós és füstárasztásért felelős rendszerek is a hasonló üzletekben. A hangszórókból felszólítják a rablót, hogy távozzon, így erősítve annak érzetét az elkövetőben, hogy a boltos nincs egyedül. Más módszer, de igen hatásosnak vélik a szakértők, amikor az eladó működésbe hoz egy „füstbombát”, mely megzavarja a rablót, aki a leggyakrabban azonnal elmenekül a helyszínről.

Kérdés persze, hogy mindezen megoldások arányosan mekkora beruházást igényelnek, s ekképpen bele mernek-e vágni a trafikosok, vagy inkább félnek továbbra is.

 

(Fotó: thomyfolia.hu)

civilhetes.net

Jöhet a (szavazó)polgári berendezkedés

A Napi Gazdaság szerdai számában megjelent interjú tanúsága szerint Orbán úgy gondolja, hogy remek az útvonal, melyen az ország jelen pillanatban halad.

Úgy értékeli a Fidesz eddigi munkáját, hogy az megalapozta egy új polgári berendezkedés lehetőségét, s ez a polgári világ már nagyon közel van.

A baj csak az, hogy nincsenek hozzá polgárok…

Az embernek valahogy rendere eszébe juthat ilyenkor Márai Sándor más egyéb, meghatározó alkotásai mellett az Egy polgár vallomásai, melyben felvázolja azt a világot, amely még joggal mondhatta magáról, hogy polgári, ugyanakkor rávilágít annak gyerekbetegségeire és alapvető, önmagába rendre visszaforduló és visszafordító problémáira.
Orbán Viktor minden bizonnyal olvasta Márai művét, efelől semmi kétség. A kérdés az, hogy átjött-e számára mindaz, ami a sorok között rejtőzik. Akárhogy is, az ilyen nagy hatásúnak szánt kijelentések előtt érdemes lenne átböngészni egy-egy fejezetet. Majd előkapni az utolsó magyar polgár egy másik örökbecsű művét, A szegények iskoláját is.

"Mindenki léphet egyet előre." Már amennyiben azt előre lépésnek lehet tekinteni, ami ez esetben egy jellegzetes magyar polgárjelölt számára megadatik a mai, "roppant fejlődés" közepette.
Eljuthat oda a középosztály (ha létezik még), hogy nem kell egyik hétről a másikra élnie, hiszen élhet végre egyik hónapról a másikra is. S lássuk be, ez nem csekélység!
Nem baj, ha a tanár nem mehet el színházba, ha szeretne, vagy épp koncertre, hiszen elolvashatja a színművet és le is töltheti a zenét. Elvégre van antikvárium és internet…

Orbán az interjú alapján elsősorban abban látja a polgári kibontakozást, hogy a Fidesz tíz körömmel küzd a bevándorlás ellen, ami szerintük egy hatalmas multikulturális katyvaszhoz vezet óhatatlanul, ezért meg kell óvni tőle a magyarságot.
Ám ismét csak felmerül legalább egy kérdés: mi köze van a bevándorlás kérdésének a nemzeti fennmaradáshoz? Egy erős nemzet csak színesedhet, a magyar pedig az elmúlt ezer év tanúsága szerint igencsak az erősek közé tartozik, nem kell félnie attól, hogy átalakul, felhígul, vagy effélék.
Nem is erről van szó. Orbán szeretne nagyokat mondani, hátha eljut a szava jobb szélső irányba is. Nem mintha oda tartozna. De azért a jó kis szavazópolgárért mindent meg kell tenni!

Javítsunk egyet: "jöhet a szavazópolgári berendezkedés".

 

(Címlap: Forrás: flickr.com)

civilhetes.net

 

 

Mi ez a nagy hallgatás a Quaestor-ügyben?

Érdekes, hogy a Quaestor botránya hiába öltött nemzetközi szinten is figyelemre méltó méreteket, április óta lényegében semmi hivatalos hír nem érkezett arról, hogy akkor most mi a helyzet, hogy áll a vizsgálat, hol vannak a valódi felelősök?

Nyugodtan kijelenthetjük: jelen pillanatban a kormány arra törekszik, hogy minél kevesebb szó legyen a Quaestorról a médiában, vagy ha lehetséges, inkább semmi. Ennek okait csak találgatni lehet, de az tény, hogy nagy a csend. A hihetetlenül precíz hallgatás már-már oly annyira jól sikerül, hogy emiatt lesz egyre feltűnőbb, s most, június vége felé közeledvén már kifejezetten gyanús.

Mindeközben persze egyre csak dagad és dagad a bevándorlással kapcsolatos hisztériakeltés, s most már nem csupán plakátokat látunk, de egyre agresszívebb kormánykommunikációval is szembesülni kényszerülünk, ami végeredményben nem okoz mást, mint lefoglal bennünket, de nagyon.

Míg a társadalmi kérdések iránt igencsak fogékony rétegek naponta harmincszor hüledeznek a bevándorlásellenesség egyre nagyobbra hízó léggömbje láttán, s Nyugat-Európa is csak ezzel foglalkozik, miközben legszívesebben saját magát is bekerítené, valahogy szép csendben megoldódik minden a Quaestor-balhé körül. Mert amíg nem foglalkozunk vele, addig dolgozhatnak a takarítók szép csendesen, akárcsak aCsengetett, Mylord? című kiváló angol komédiában Mabel, akinek létezéséről nem is igen tudnak a ház lakói. Úgy vannak vele ugyanis, hogy nem látni soha munka közben, bár sejthető, hogy valakinek köszönhetően mindig ragyog a padló…

A padló a Quaestornál is ragyogni fog, amikor majd júliusban, vagy augusztusban előáll a kormány valami ügyes ürüggyel, melynek segítségével ismét játékba hozzák a témakört, s talán még előszednek valahonnan egy valamikori MSZP-tagot is, akiről majd bebizonyítják, hogy ő áll az egész mögött, ráadásul a nagynénjének a régi szobatársa minden hónapban a Hawaii-szigeteken nyaral, úgyhogy a nép is érteni fogja a dolgot.

De még mindig itt a kérdés: mi a helyzet Quaestoréknál? Mikor kapunk épkézláb információkat és legfőképpen kitől?

 

(Fotó: hir24.hu)

civilhetes.net

Sikeres volt a tüntetés: mégsem viszik Várpalotára a mérgező azbesztet

Szerda délután Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára elmondta, hogy az ügyben megszervezett két hallatói fórum is arra sarkallta a kormányt, hogy elálljon azon elgondolásától, miszerint az zagyvaszántói azbeszthulladékot Várpalotára (Inotára) szállíttassa tárolás céljából.

A várpalotaiak tüntetése tehát sikerrel járt.

Inota és Várpalota mára egybe épült. Hétfőn a két települést összekötő úton tüntettek a várpalotai lakosok egy félpályás útlezárással az ellen, hogy a 26 ezer tonnányi, azbeszttartalmú hulladékot városukba szállítsák az illetékesek. A lakossági fórum csak a tüntetés után kezdődött a várban, mely igen feszült hangulatúvá sikeredett.
A lakosok semmilyen szín alatt nem akarták elfogadni, hogy a mára minden fronton rákkeltőnek kikiáltott azbesztet náluk tárolják, ami akárhogy is vesszük, érthető álláspont.

Már csak azért is, mert az elsősorban mellhártya rákot okozó azbeszt, miután megtámadja a tüdőt, még 20-30 évig tünetmentesen fejti ki hatásait a szervezetben, majd lecsap és szinte biztos halállal végzi be munkáját. Ebből pedig az következik, hogy akik a közelükbe engedik az azbeszttel szennyezett hulladékot, azok gyermekeik sorsáról döntenek. Valószínűleg nem is érdemes tovább boncolgatni a kérdést.

A zagyvaszántói azbesztgyár működésének eredményeképpen harminc olyan rákos megbetegedés került diagnosztizálásra a környéken, melyek mindegyike nagy biztossággal az azbesztgyárhoz köthető. A harminc beteg közül ma már csak tizenhatan élnek, de ők is súlyos betegek, sokan közülük már a gyógyíthatatlanság stádiumában.
A várpalotaiak jól tudják, hogy mivel jár, ha levegőbe kerül az azbeszt, ezért minden óvintézkedési ígéret ellenére sem engedik be a szemetet Inotára.

A kormány ígérete szerint egyébként speciális óvintézkedések mellett került volna a 26 ezer tonna szennyezett hulladék az inotai deponálóba, ahol hermetikusan el akarták zárni a szemetet a külvilágtól.
Persze ismerjük a hermetikus elzárás fogalmi viszonyait. Elég csak a vörösiszap katasztrófára gondolni.

Várpalota tehát megmenekült az azbeszttől, azonban egyelőre nem tudni, hogy mi lesz pontosan a sorsa a fokozottan veszélyes hulladéknak.

 

(Címlap: Forrás: mno.hu)

civilhetes.net

Egy igazán tiszta tüntetésről

Különféle politikai propagandától mentes, csendes tüntetés volt vasárnap Budapesten. A fogyatékkal élők vonultak fel, demonstrálva, hogy itt vannak és élni szeretnének, mindenféle sallang és körmönfont szándék nélkül.

Azonban csendjük megrendítőbb volt mindennél.

A Clark Ádám téren már a tüntetés előtti órákban több százan gyülekeztek, ki kerekesszékkel, ki vakvezető kutyával, ki fehér bottal, ki csak úgy, mint bárki más járókelő az utcán. A menet élén Kiss Csaba vezette a demonstrálókat, a csendes felvonulás e megrendítő mozgalmának elindítója és fő szervezője.

A demonstráció gondolata a korábbi Critical Mass mintájára született meg, s céljaik, szándékaik kapcsolatát a névadásban is kifejezték: RehabCritical Mass. Üzenetük pedig nem más, minthogy felhívják a figyelmet arra, hogy itt vannak és bizony sokan vannak.

Jelenleg hazánkban mintegy 12 ezer családban élnek sérült emberek, s ami igazán elszomorító az adatokat böngészve, hogy e családok mintegy 72%-a a létminimum alatt tengődik. A fogyatékkal élők ugyan kapnak egy minimális állami támogatást, elsősorban fogyatékosságuk jellegétől és annak mértékétől függően, ugyanakkor ez a pénz nem elég a tisztességes körülmények megteremtésére. Azzal pedig nem igen számol a mindenkori kormány, hogy nem egyéni problémáról van szó a fogyatékosság kapcsán, hanem családokra kiható jelenségről, mely nagyban befolyásolja a munkavállalás, illetve az ezzel is kapcsolatos időbeosztás lehetőségeit.

Surányi Judit, a mozgalom egyik szervezője csak példákat ragadott ki egy fogyatékkal élő ember hétköznapi problémái közül, így például arról is beszélt, hogy egy mozgássérült ember alig tud betérni valahová a fővárosban akárcsak kényelmesen meginni egy kávét és beszélgetni, mert szinte sehol sincsen megoldva az akadálymentesítés a kávézókban és a szórakozóhelyeken, Egy sérült ember azonban ugyanúgy szeretne társassági sőt, társadalmi életet élni, mint bárki más. Ne higgyük, hogy ők mások lennének!

Az első RehabCritical Mass 2014 októberében volt, akkor 3000-nél mis többen vettek részt a rendezvényen. Most vasárnap azonban valami miatt csak 1500 körül volt a tüntetők száma. Ennek okai igazán elgondolkodtatóak lehetnek…

 

(Címlap: Forrás: index.hu)

civilhetes.net

Mától mit mondunk a külföldi turistáknak hétvégén?

2015. május 10. Az első olyan vasárnap, amikor már teljességében él a rendelet.

Mától vasárnaponként egyetlen helyen sem nyithat ki olyan bolt Magyarországon, melynek alapterülete meghaladja a 200 négyzetmétert, s ami ennél is fontosabb: szó sem lehet nyitva tartásról, ha az üzletben nem a tulaj, vagy egyik szakképzett rokona dolgozik.

Vajon érteni fogják a dolgot a külföldi turisták?

Mi magyarok sajnos kezdünk hozzászokni ahhoz, hogy nem kérik ki a véleményünket a döntéshozók semmilyen fontos kérdésben, így jobb híján elfogadjuk a tényeket, melyeket egyébként nálunk nem okosabb és nem is jobb emberek határoznak meg egyik napról a másikra.

Zárva kell lenni vasárnap? Hát jó, ez van. Nekünk bizony fát lehet vágni a hátunkon. De próbálná meg a német, vagy az osztrák kormány bevezetni ugyanezt.

Szóval, mi elfogadjuk különösebb zokszó nélkül. De mit mond majd az utca embere egy japán, vagy holland kirándulócsoportnak, ha megkérdezik tőle, miért nincs nyitva semmi? Biztosan érdekes szituációkat szül majd a kényszer.

Hányszor kérdezik majd mosolyogva: milyen nemzeti ünnep van ma? És hát, sokféle válasz lehetséges természetesen. „Ma van a családi összetartozás heti ünnepe.”; vagy „A boltosok védőszentjét ünnepeljük ezen a napon, havonta négyszer.”, de a prózai válaszadásra is bőségesen lesz lehetőség, csak hát ugye az ember egy kicsit szeretne büszke lenni a hazájára és ilyenkor kénytelen-kelletlen rosszat fog mondani: „A kormányunk néhány apró kivételtől eltekintve bezáratta a boltokat vasárnap.”. Aztán jöhetnek a kellemetlen bejegyzések az idelátogató külföldiektől a turisztikai portálokra, majd lassanként akár az éttermek is bezárhatnak vasárnap.

Minek is lennének nyitva? Ha egy rossz hír elterjed, az kihatással lesz a teljes nemzetközi turizmusra, gazdag szállóvendégek ide-vagy oda.

Nem gondoltuk végig ezt a boltosdit sem, de most már mindegy. Majd lesz valahogy. Ennél többet nem nagyon lehet mondani.

De azért tényleg, csak érdekességképpen képzeljék el, hogy a német kormány bejelenti: jövő héttől nem lehet nyitva vasárnaponként a boltok 90%-a…

 

(Címlap: kép forrása: nyugat.hu)

civilhetes.net

Tényleg olyan feleslegesek a bölcsészek?

A Fidesz az utóbbi években állandó célpontjának kiáltotta ki a bölcsészettudománnyal foglalkozó rétegeket, elsősorban az egyelőre diákstátuszban lévő fiatalokat.

A fixa idea: a bölcsészek eleinte romkocsmákban ábrándoznak, majd mennek gürizni a gyorsétterembe.

Egészen biztos, hogy így van ez?

Természetesen abból indul ki a kormány, hogy bölcsészekből túlképzés van. Ezt arra alapozzák, hogy a tanári, illetve kutatói állások igen szűkösek és ilyen formán a releváns munkalehetőségek száma véges. Húsz végzett diákból, csak egy megy posztgraduális képzésre, míg a tanárok közül is csak aránylag kevesen helyezkednek el a közoktatásban. Van azonban egy aprócska érdekessége a bölcsészeti képzésnek, amivel a Fidesz nem számol, hiszen ha jóhiszeműen nézzük, jogászokhoz szokott, ha kicsit reálisabban, akkor csak nem érdekli.

A bölcsészképzés megtanít egyfajta kritikai látásmódra, arra, hogy semmit ne vegyen az ember készpénznek, s minden lehetséges szituációban törekedjen a kreatív megoldásokra, s merjen újat elgondolni, ahelyett hogy minden esetben meglévő doktrinákat követne.

Mindezt a tudást lényegében bármilyen szakterületen remekül lehet kamatoztatni, amiképpen ez a valóságban sokszor meg is történik. A feltörekvő startup cégek jelentős része, melyek rájöttek minderre, nem kávéfőzésre veszik fel a bölcsészeket, hanem kreatív, kommunikációs feladatkörök ellátására, s nagyon sok esetben örömmel bízzák rájuk a brand építést is, már az alapoktól.

A bölcsész tudja, hogy mi hangzik olcsó, izzadságszagú reklámfogásnak, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy miképpen lehet eredeti módon, professzionális retorikával, ízlsesen kommunikálni kifelé. Ezt egy informatikus, egy közgazdász, vagy egy mérnök, legyen akármilyen jó a szakmájában, csak akkor képes átlátni, ha kilép a világából, ami nem biztos, hogy szerencsés. Sokkal jobb megoldás összefogni a bölcsészekkel, s rájuk bízni a lehető legtöbb olyan munkafázist, mely a humán érzékekhez kapcsolódik.

Ma egy ügyes bölcsész nem keseredik el, ha ne veszik fel doktori képzésre, vagy nem kap tanári állást egy neves gimnáziumban. Ha tudja kamatoztatni mindazt, amit megtanult, rövid időn belül egy komoly cég csapatában találhatja magát.

 

(A kép forrása: atv.hu)

civilhetes.net

Bevezethető volna az Unió bármely tagországában a halálbüntetés?

Az utóbbi hetekben folyamatosan arról cikkeznek az európai lapok, még a legnagyobbak is, hogy mi a helyzet a halálbüntetés orbáni gondolataival, s miképpen lehetséges, hogy az Európai Unió egyik tagállamában tényleg szóba jött a kérdés, mármint a büntetésforma visszaállítása.

Létezik egy olyan párhuzamos dimenzió, amelyben a 21. századi Európában újra életbe léphet a halálbüntetés intézménye, vagy tényleg csak politikai fogásról van szó?

Minden jel arra utal, hogy a Fidesznek valójában csak egy nagyszerű politikai tőkekovácsolásra volt szüksége, ezért húzta elő a halálbüntetés-kártyát. Eljátszották a KDNP-vel az értékkülönbség meccset (azért nyilván jó előre ledumálták, hogy mi a helyzet), szereztek néhány ezer, ha nem több Jobbik-szavazót, most pedig igyekeznek feltakarítani maguk után, ezért a teljesen érthetetlen Nemzeti Konzultáció egy olyan kérdésben, melynek kapcsán senki sem veszi figyelembe valójában a válaszokat, hiszen nem lehet. Kicsit olyan ez, mint a szavazás 1949 és 1989 között…

A kérdésünk az, hogy valóban foglalkoztatja-e az európai embert (ha van ilyen ebben a szent értelemben) a halálbüntetés gondolata, vagy örül neki, hogy végleg eltörölték és hallani sem akar róla többé?

Az utóbbi években ugyanis egyre több olyan bűncselekmény történik a kontinensen, melynek megfelelő arányú büntetésére egész egyszerűen nincs felkészülve a modern Európa. Ott van például a diákokat tucatjait lemészárló norvég ámokfutó, de egyre több a terrorcselekmény is, míg a büntetés minden esetben legfeljebb tényleges életfogytiglan lehet. Nem biztos, hogy a legtoleránsabb ember zsebében ezúttal sem nyílik ki az a bizonyos bicska, s talán az igazán liberális országok polgárai is latba vetették már annak gondolatát, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetőit súlyosabban kellene büntetni valamiképpen.

A halálbüntetés ugyanakkor nem megoldás, s ezt Nyugatabbra pontosan tudják. Az Európai normákkal egész egyszerűen nem lehet összeegyeztetni a szemet szemért, fogat fogért elvet. Ellenben valami nagyon fortyog odabent, s bár megoldási javaslatok egyelőre nincsenek a komplexebb büntetésformákra, az igény egyre nagyobb lesz valami többre. Gondoljunk csak bele: most indulunk kollektíve az Iszlám Állam ellen.

 

(Címlap: a kép illusztráció!)

civilhetes.net

Egyre rosszabb helyzetben a magyar felsőoktatás

A legnagyobb baj a jelentős forrásmegvonás és bizonyos népszerű szakok megszüntetése mellett az, hogy az intézmények kormányberkekből kinevezett kancellárjai ma már komoly befolyást gyakorolnak az egyetemek működésére, így a mindenkorinak nevezett „egyetemi autonómia kifejezés” egyre kevésbé jelent bármit is.

Míg 2010-ben még évi 200 milliárd forinttal támogatta az állam a felsőoktatási intézmények működését, addig mára ez a szám 145 milliárdra csökkent, s a kormány retorikája szerint még ez is nagyrészt feleslegesen kidobott pénz. A cél jól láthatóan az, hogy bizonyos képzési formák megítélésével kapcsolatban a magyar köztudatban elültessék a bogarat: nincs rájuk szükség, de ennél érdemes is tovább menni, nem hogy szükségtelenek bizonyos képzések, de kifejezetten károsak is az állam működésére nézve, hiszen csak túlképzett munkanélkülieket termelnek.

Emlékezzünk vissza, hogyan kezdődött mindez a bölcsészek szerepének megkérdőjelezésével, s azóta is a kis kóla-nagy kóla, sült krumpli tengelyen viccelődnek politikusaink, ha bölcsészekről van szó.

Ma már az is kiderült, hogy nem csak a bölcsészekre, de például nemzetközi kapcsolatok szakértőire és társadalomtudósokra sincs szükség, de pszichológusból is túl sok van.

Az igazság az mindemellett, hogy 1-1,5%-os állami támogatottsággal tudna megfelelően működni a magyar felsőoktatás, s a hazánkban jelentősnek minősülő 200 milliárdos éves finanszírozás is csupán 0,8 %-ot jelentett.

A kormány üzenete mintha szép lassan abba menne át, hogy a magyar egyetemisták kegyben részesülnek annak ügyében, hogy tanulhatnak, hiszen egyébként semmi értelme annak, amit csinálnak, bár az állam oly megengedő, hogy azért mégiscsak lehetővé teszi számukra, hogy mielőtt szembesülnének a nagybetűs élettel (kisbetűs kisszerűség), hadd lébecoljanak egy kicsit abban a szánalmas, értelmiségi mi-tudatban.

Mindez nem csak a bölcsészek és a társadalomtudományokat hallgatók számára kínos, de a mérnökök, akik a már említett retorika szerint elvileg becsült tagjai társadalmunknak, az első adandó alkalommal veszik a nyúlcipőt és irány nyugat a hatszoros kezdőfizetésért és a megbecsült munkakörülményekért. Az orvosok helyzetéről már tényleg nem is érdemes beszélni. Egy autóüzemben többet keresnek a betanított munkások, mint egy végzett szakorvos Magyarországon. Igaz is, miért nem ment eleve melósnak egy gyárba. Most előrébb tartana, ha nem tanulásra fordítja azt a 10 évet, hanem inkább családalapításra. Lenne ott már négy kerék, meg minden…

 

civilhetes.net

Azok a szigorúan rejtett dohányboltok…

A kormány elgondolásainak megfelelően ma már nem lehet úgy nyitva dohánybolt, hogy abba bárki is beláthasson az utcáról.

Nyáron még az ajtó se lehet nyitva, hiszen tilos láthatóvá tenni az üzletet. Mindez nagyon szép és nagyon jó, hiszen a magyar ember nyilvánvalóan nem fog dohányozni annyit, ha vezetés egyértelműen tudatja vele, hogy mi a rossz és mi a jó.
Mindettől azonban a dohányboltosok olyan helyen kénytelenek dolgozni, ahol senki sem látja, mi történik velük.

Persze az is komoly gondot jelent, hogy mivel 18 év alatti személy nem mehet be a dohányboltba, azok számára igen bonyolulttá válik a vásárlás, akik kisgyerekkel érkeznek. Kint hagyni a kicsit egyedül, nem szerencsés, bevinni pedig semmiképpen sem lehetséges, hiszen a boltost súlyosan megbüntetik, ha kiderül, hogy megszegte a törvényt azzal, hogy 18 év alatti személyt engedett a helyiségben tartózkodni.
Mi következik ebből: aki bemegy, bár gyerekkel van, gonosz ember, innen pedig oda juthatunk, hogy a dohányzás sátántól való és a dohányzót nem érdekli gyermeke sorsa.
Törvénymódosításról szó sem lehet, mivel tudományosan bizonyított tény, hogy az a gyermek, aki meglát egy doboz cigarettát, abból súlyos láncdohányos lesz, s mindennek hatására radikálisan csökken a GDP is.

Rendben van. De nézzük a dohányboltban dolgozók biztonságát, egy kicsit komolyabbra fordítva a szót. Mivel nem lehet belátni a dohányboltba, ezért odabent bármi történhet anélkül, hogy azt a bolt előtt elhaladók észrevegyék. És ezt jól tudják a rablók is, akik előszeretettel igyekeznek fosztogatni a Nemzeti Dohányboltokat. Egy felmérés szerint a ma működő dohányboltok egyharmadát már megpróbálták legalább egyszer kirabolni.

A magyar ember egészségét óvni szándékozó dorgáló megoldás hogy „ne nézz oda, ott dohányt árulnak!” a dohányboltosok testi épségének tökéletes veszélyforrása. Ha valaki agyonver egy vascsővel egy bolti eladót, az csak akkor derül ki, ha a következő vásárló belép a boltba. Persze ő is veszélybe kerül, mert amint záródik az ajtó, máris láthatatlanná válik mindaz, ami odabent történik.
Talán igényelne egy kis újragondolást a trafiktörvény néhány passzusa…

 

(Fotó: illusztráció)

civilhetes.net