Tudomány kategória bejegyzései

Már megtekinthető az egyik legbizarrabb sorsú magyar múmia a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállításán

A Magyar Természettudományi Múzeum most látható kiállításának egyik legjelentősebb elemét, egy buddhista szerzetes mumifikálódott holttestét nemrég szállították el, így aki nem látta, a Múmiavilág kiállításon már nem találkozhat vele.

A szervezők azonban nem kevésbé izgalmas emlékkel helyettesítették a szerzetes földi maradványait. Az új jövevény nem más, mint Arányi Lajos öt-hat éves korában elhunyt kisfiának széken ülő pózban bebalzsamozott holtteste.

Talán többekben is megrökönyödést kelthet, hogy miképpen került bebalzsamozásra a kisfiú ülő pózban, egy állandó székkel kiegészítve, felöltöztetve.
Arányi János, Magyarország első kórboncnoka 1862-ben vesztette el kisfiát, s nem volt képes feldolgozni legkedvesebb gyermekének tragikus halálát. Egy roppantul meglepő megoldást választott arra, hogy soha ne kelljen elengednie a fiút: a holttestet bebalzsamozta, felöltöztette, majd egy egészen speciális eljárással egy székre ültette, s végleges nyughelyéül saját dolgozószobáját jelölte ki.
A némileg horrorfilmbe illő történethez az is hozzátartozik, hogy a holttest 25 éven át ült Arányi íróasztalával szemben, az örökkévalóságnak beállított tekintetével őrizve apját munka közben egészen 1887-ig, a kórboncnok haláláig.

Arányi valószínűleg megszállottja lehetett foglalkozásának. Ő balzsamozta be többek között Ferenc József kétévesen elhunyt kislányát, amiképpen a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István holttestét is.

A kisfiú múmiája Arányi halála után a Patológiai Intézetbe került, onnan aztán a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár- és Levéltárába szállították át., s egészen mostanáig ott pihent. Végig tudtak róla, de mindez idáig nemigazán került a figyelem középpontjába.

A szakértők a kiállítás ideje alatt szeretnék majd elvégezni a testen azokat a vizsgálatokat, melyek segítségével többet is megtudhatnak majd a kisfiú bebalzsamozásának körülményeiről. A legelső lépés természetesen a CT vizsgálat lesz.

 

(Fotók: MTI fotó: Máthé Zoltán)

civilhetes.net

Tudósok szerint valóban veszélyes lehet a földönkívüliek aktív keresése

Az AAAS, azaz az American Association for the Advancement of Science rendezvényéről a The Washington Post számolt be a minap.

A tudományos konferencián a világ legelismertebb űrkutatói adtak elő. Többek azzal az elgondolással álltak elő, mely Stephen Hawking egyik felvetésével is rezonál: talán nem olyan jó ötlet a lehetséges univerzumlakókat tökéletes pontossággal tudatni arról, hogy itt vagyunk…

Persze a találkozó leglényegesebb kérdésköre nem az ehhez hasonló sciente-fiction elgondolások fórumának adott lehetőséget, hanem azt vizsgálta, hogy jelenleg hol tart az emberiség az idegen élet kutatásának területén.
Minden esetre izgalmas jelenségnek tudható be, hogy az előadó tudósok közül 28 nagy nevű csillagász és űrkutató is, közöttük Elon Musk is kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy túl sok információt szórtunk és szórunk szét jelen pillanatban is a világűrbe, pontos tartózkodási helyünkkel és aktuális technikai fejlettségünkkel kapcsolatban. Ők tehát kifejezetten ellenzik az úgynevezett „aktív keresés” metódusát, mely szerintük kimondottan veszélyes lehet.

A 28 tudós álláspontja abban a tekintetben lehet vitatható – még közel sem szakmai szemmel is –, hogy mindannyian az emberiségből és a szén alapú életből indulnak ki: azt feltételezik, hogy az esetlegesen létező fejlett, idegen civilizációk leigázási szándékkal járják az világűrt. Ez pedig egyáltalán nem biztos. Majd mi emberek ha eljutunk arra a technikai fejlettségi szintre…

Seth Shost, a SETI csillagásza arról beszélt, hogy igen különös jelnek is felfogható: 70 éve kutatjuk megállás nélkül a világűrt, de egyetlen olyan momentumra sem találtunk rá, mely igazolná, hogy van élet másutt is.
Shost felvetésére is reagálva Frank Drake, a Cornell Egyetem csillagász professzora azt hangsúlyozta előadásában, hogy amennyiben van fejlett élet a Földön kívül, azt azért nem találjuk, mert a kevésbé fejlett létforma nem képes jelét adni létezésének, míg a nálunk fejlettebb olyan technológiát használ, melynek jeleit nem vagyunk képesek dekódolni, de még fogadni sem.

Végül arra jutottak a tudósok, hogy hivatalos körülmények között egy időre felfüggesztik az idegen életformák keresésére irányuló jelsugárzást.
Mondjuk ettől még az infokommunikációs eszközök jelei folyamatosan áradnak a Földről…

 

civilhetes.net

Két éven belül lehetséges lesz a fejátültetés

A hír ezúttal nem a bulvársajtó hatásvadász kacsája.

Igaz, hogy Sergio Canavaro professzor két évvel ezelőtt ugyanezt jósolta, de legújabb kutatásainak eredményeképpen most minden eddiginél magabiztosabb az olasz idegsebész. A világ egyik legnagyobb rangú orvosi szaklapja, a News Scientist közölte az orvos vonatkozó tanulmányát nemrégiben.

Két évvel ezelőtt azt jósolta az olasz professzor, hogy a műtéthez 100 orvosra, 36 órára és 12,6 millió dollárra lesz szükség. Mostani tanulmányában már a tudományosság tökéletes szem előtt tartása végett nem bocsátkozott efféle latolgatásokba. Csupán azt közölte tényszerűen, hogy az utóbbi két év technikai fejlődésének üteméből következtethetően bizonyos, hogy 2017-re megvalósul a műtét.

Dr. Canavaro olyan emberek testét használná fel, akiknél már beállt az agyhalál, de a test még tökéletesen működik. Azokon lehetne segíteni elsősorban, akik teste bizonyos betegségek következtében súlyosan és visszafordíthatatlanul roncsolódott, illetve gyógyíthatatlan rákban szenvednek, mely azonban az agyat nem érinti.

A műtét gondolata világszerte komoly felháborodást váltott ki már két évvel ezelőtt is, de az idegsebész kitart amellett, hogy kutatásai nem öncélú szakmai alapokon állnak, hanem kimondottan a gyógyítás érdekeit szolgálják. Egész egyszerűen és közérthetően arra hivatkozik, hogy az abszurdnak és talán szörnyűnek tűnő beavatkozás a legtöbb, halálosnak gondolt betegségre megoldás lehet.
Mindez persze kevéssé nyugtatja meg a szkeptikusokat és a műtétet eleve ellenzőket. Sokak szerint ezzel már valóban túllépnénk emberi kompetenciánkon.

Már az 1950-es évek óta végeznek állatkísérleteket a témakörben. 1957-ben orosz tudósok egy kutya fejét varrták egy másik kutya felsőtestéhez, amire válaszul az amerikaiak 1970-ben már fejlettebb megoldásokkal egy majmon hajtottak végre fejátültetést. Az állat kilenc napig volt életben.

A legnagyobb problémák egyike a műtét során a gerincvelő helyreállítása. Ugyanis az átültetést követően a test 100%-ban lebénul, ha nem sikerül megoldani a gerinc tökéletes újraegyesítését.      

 

civilhetes.net

Tömegsírokat találtak Párizs belvárosában

A Monoprix áruház alagsorát igyekeztek felújítani, elsősorban a zavaró földbuckákat szerették volna kiegyengetni a szekértők.

Ám megelőzőleg a kivitelező felvette a kapcsolatot a város régészeti központjával, hogy nézzék át a területet, hátha találnak valamit, hiszen mégiscsak az egykori kórház alapjaira épült az áruház.
Nos, találtak. Eddig 200, gondosan eltemetett holttestet.

A Szentháromság kórház egykori területére épült a bevásárlóközpont. A 12. században alapított és a 17. században lerombolt kórház egykori betegei lehettek a most megtaláltak halottak, azzal kapcsolatban azonban egyelőre nem szolgálhatnak információval a régészek, hogy a 200 férfi, nő és gyerek miben halhatott meg. A nyomok ugyanis egyértelműen arra utalnak, hogy egyazon időben temették el őket valamikor a középkor vége felé.

Párizsban a 12. és a 17. század folyamán több, igen jelentős pestisjárvány is végigsöpört, így nagy valószínűséggel ekkor haltak meg olyan sokan, hogy egy helyütt, egyszerre kellett őket eltemetni (talán nem csak hogy sokan hunytak el egy időben, de lehet, hogy holttesteik komoly fertőzésveszélyt is jelenhettek). Persze az sem kizárható, hogy az emberek a szintén gyakran jellemző éhínséghullámok egyikének estek áldozatul.

A 100 négyzetméteres területen eddig 8 tömegsírt tártak fel a szakértők, akik elmondták, hogy a földi maradványok egy részének első útja a régészeti intézetbe vezet majd, ahol DNS-elemzéssel megállapítják többek között a halálozások okát is. Persze első körben kiderül majd, hogy egész pontosan mikor haltak meg, illetve néhány nem elhanyagolható információ is a tudósok birtokába kerül majd az elhunytak utolsó napjairól, heteiről.

Párizsban ez az első eset, hogy egy volt kórházi temetőben végeznek ásatásokat, így a munkafolyamat nagy erővel vonzza a régészeket és a témakörben érintett tudósokat.

Későbbi újratemetésükről a francia állam gondoskodik majd, ahogyan ez lenni szokott ilyen és ehhez hasonló esetekben.
A további eredmények heteken belül várhatóak.

 

civilhetes.net

Beazonosították a Ben-Hurból ismert katona-mecénás palotáját

A Ben-Hur, Lew Wallace regényének főhőséhez kapcsolódó leleteket sosem találnak majd a régészek, hiszen Ben-Hur sohasem létezett.

Ellentétben Marcus Valerius Messalla Corvinusszal, aki 1. században épült palotájának romjait most sikerült beazonosítaniuk Elba szigetén az Archeo Color Association régészeinek.

Az épületet már az 1960-as években feltárták, azonban nem voltak egészen biztosak afelől, hogy ki lehetett egykori építtetője. A kutatók sejtették, hogy a Ben-Hur című regényből, majd az Oscar-díjas filmből is ismert Marcus Valerius Messalla lehet a rejtélyes, egykori tulajdonos.

A palota az 1. század végén egy tűzvészben leégett, s lényegében alig maradt a környékén olyan anyag amely komoly alapjául szolgálhatott volna eredetének azonosítására.

Azonban a manapság felkeltették a kutatók figyelmét a helyszínen talált doliumok (nagy méretű, bor tárolására egykor szolgáló agyagedények), melyek mindegyikén a következő feliratot találták: „Készítette Hermias, Marcus Valerius rabszolgája.” A hat doliumon ugyanakkor a felirat mellett megtalálható még a H. E. monogram is, illetve egy Pilnius által elmesélt történet ábrázolása.

A korában jól ismert egykori harcos, majd gazdag mecénás többek között annak kapcsán szerezte hírnevét, hogy ő volt az, aki jótékony támogatása alá vette Ovidiust, a kor egyik legjelentősebb költőjét. Marcus Valerius Messalla Corvinus egyébként Octavianus seregének tagjaként részt vett az actiumi csatában is i. e. 31-ben.

Az információban mégiscsak igen gazdag, hat darab, épségben megmaradt dolium annak köszönhetően élte túl a palota nagy részének leégését, hogy valószínűleg nem volt még kiégetve. Ennek köszönhetően a tűz nemhogy megsemmisítette volna az edényeket, de éppen hogy hosszú, szinte örök életet biztosított azok számára, s nem utolsó sorban kiváló leletanyagot a régészeknek.

Ha Messala elbai palotája nem sérült volna meg ilyen módon az 1. században, valószínűleg sohasem tudjuk meg, hogy az övé volt.

 

civilhetes.net

A hegedűk emblematikus f-lyuka egy rakás véletlen eredménye volna?

Ezt állítja minden esetre végkövetkeztetésében az a tanulmány, melyet nemrégiben tettek közzé egy massachusettsi egyetem kutatói, akik kifejetetten eme kérdéskör feltérképezésére alakítottak kutatócsoportot, összefogva a Massachusetts Institute of Technology és a North Bennet Street School szakértőit.

A munka eredménye alapjaiban írhatja át a világ legismertebb hangszerének történetét.

A csapat, mely abban a hihetetlenül szerencsés, támogatott helyzetben volt, hogy elvégezhette az egyébként igen hosszadalmas kutatómunkát, azt állítja, hogy az f-lyuk nem más, mint rengeteg apró munkahiba hangszerkészítőről hangszerkészítőre átörökített összessége.

A hangrés feladata alapvetően nem más, mint a húrláb minél jobb rezgésének elérése a fedlap gyengítésével, illetőleg a hangerő tisztább, erőteljesebb közvetítése (akárha egy „hangszóróra” gondolnánk) a hangszín finomításával.

Azonban a hangszer elődjének megszületése idején, a 10. században ez a nyílás két, viszonylag méretes, arányos kör alakú lyuk volt. Ebből aztán lassanként félhold, majd később, 300 év elteltével C-forma lett. Ez a C a 15-16. századra kezdett vékonyodni és ívesedni, mire nagyjából az 1700-as évek elejére elérte ma is ismert formáját.

A problémafelvetés, mely beindította a szakértők fantáziáját e lassú, de jól láthatóan folyamatos változtatás szándékosságának kérdésére irányul. Szerintük a hangszerkészítők nem tettek mást, mint egymástól szorgosan és nagy tisztelettel tanulva a mesterséget, elsajátítva annak legapróbb mozzanatit, a nem szándékos megoldásokat is átvették.

A kutatók azon a véleményen vannak, hogy a történelem hegedűkészítői nem tudták egész pontosan, hogy mely, a hangzás terén végzett finomítások mely fizikai változtatásokból fakadtak egész pontosan. Így hát folyamatosan kísérleteztek. Ekképpen lett tehát szép lassan két apró lyukból egy-egy szimmetrikusan elhelyezett, elegáns f-lyuk.

Ha kikérhetnénk Stradivarit véleményét a felvetéssel kapcsolatban, nem egészen bizonyos, hogy alátámasztaná az amerikai kutatók elgondolását, ami egyáltalán nem baj. Hiszen az író sem tudja a legtöbb esetben, hogy miért csinálja, amit csinál. Az már más kérdés, hogy mit válaszol, ha rákérdeznek.

 

civilhetes.net

Megérkeztek a Plútóról az első felvételek

A 9 évvel ezelőtt útnak indított New Horizons elkészítette első felvételeit a manapság újfent vitatott státuszú, de úgy tűnik, végül mégiscsak törpebolygónak minősített Plútóról.

Január 25. és január 27. között készültek a fotók az űrszonda Long-Range Reconnaisance Imager elnevezésű kamerájának segítségével, több mint 200 millió kilométeres távolságból, így egyelőre a laikus szemnek nem mondanak túl sokat a képek. A feldolgozás még folyamatban van, így nem sokára a nagyközönség számára is izgalmas formátumban válnak láthatóvá a LORRI felvételei.

Mindez azonban csak a kezdet, hiszen a megközelítés egészen július közepéig folytatódik, amikor is a tervek szerint a földi szonda 10 ezer kilométeres közelségbe kerül majd a törpebolygóhoz. Az elkövetkezendő időszakban több száz felvétel készül majd, melyek jóvoltából eddig teljesen ismeretlen információkat tudhatunk majd meg a Plútóról, többek között valószínűleg az a feltételezés is beigazolódhat, hogy a Plútónak és holdjának, a Charonnak közös légköre van.


Fantáziarajz a Plútóról
Forrás: wikipedia
Nagyobb méretért kattintson a képre!

Az űrszonda mindez idáig 4,8 milliárd kilométert utazott a világűrben, sebessége jelenleg óránként körülbelül 50 ezer kilométer. A nagy sebesség problémákat is okozhatna az expedíció sikerességét illetően, azonban nincs ok az aggodalomra, hiszen a New Horizons képes irányba állító manőverekre is (OpNav-manőver), melyek közül az elsőt március 10-én fogja megkísérelni.

A szonda állapotával kapcsolatban az információk nagyjából 5 óra alatt jutnak el a Földre, így egészen pontosan tudják a programban részt vevő tudósok, hogy aktuálisan mi történik a New Horizonsszal, mely egyébként utazása során többször is hibernálja magát, majd a programjában előírtaknak megfelelően újraindítja műszereit. Energiaellátásért egy radioizotópos termoelektromos generátor felel, melynek teljesítménye a 2006-os kilövéskor 250 watt volt, ám ez a szám 4 évente 5%-kal csökken.

A rádiójelek Földre juttatásában egy 2,1 méter átmérőjű parabolaantenna játszik szerepet, mely eddig tökéletesen üzemel a szonda valamennyi alkatrészéhez és eleméhez hasonlóan.

 

civilhetes.net

Matuzsálembolygókat talált a Kepler

A Kepler űrtávcső nemrég egy 11 milliárd éves csillagot fényképezett le, amely körül a csillagászok szerint öt Föld-szerű bolygó is kering.

Mikor bolygónk kialakult, ezek a bolygók már akkor is öregebbek voltak, mint a Föld most.

A brit csillagászok által felfedezett kőzetbolygók mindegyike kisebb, mint a Föld. Csillagukat, a Kepler-444-et szabad szemmel is láthatjuk az égbolton a Lant csillagkép felé tekintve, mivel egy vasban szegény, nagyon fényes narancssárga csillagról van szó. A csillag 11,2 milliárd évvel ezelőtt jött lére, még a világegyetem fiatal korában. Jelenleg körülbelül negyedével kisebb és jóval hidegebb, mint saját Napunk.

A Tejúton belül ez a jelenleg ismert legősibb Földhöz hasonló bolygóknak otthont adó naprendszer. A felfedezés nem mondható meglepőnek, a kutatók tisztában vannak vele, hogy a Földhöz hasonló kőzetbolygók a Világegyetem történetének hajnalán is formálódtak már, jól mutatja azonban azt, hogy ha ezek valamelyikén kifejlődött az értelmes élet, akkor milyen felfoghatatlanul ősiek is ehetnek egyes civilizációk akár saját galaxisunkban is.

A kezdeteket vizsgálják

A Kepler-444 a csillagok első generációjának tagja, és a rendszer tanulmányozásából megtudhattuk, hogy már 7 milliárd évvel azelőtt is formálódtak kőzetbolygók az univerzumban, hogy saját Naprendszerünk egyáltalán létrejött volna. Az öt kőzetbolygó abban segítheti a tudósokat, hogy meghatározzák, a világmindenség keletkezését követően pontosan mikortól kezdődött meg a bolygók kialakulása.

Sajnos a csillagászok szerint ezen az öt bolygón nem volna értelme az élet nyomait keresni, azok ugyanis túlságosan is közel keringenek csillagukhoz ahhoz, hogy bármilyen általunk ismert életforma fennmaradhasson a felszínükön. A planéták keringési ideje napjuk körül mindössze 10 nap.
A Kepler számos Földhöz hasonló bolygót fedezett fel az elmúlt években, amelyek között akár potenciálisan lakhatóak is akadnak. Ennek feltétele az, hogy a bolygó méretében és összetételében is hasonlítson Földünkhöz, és a lakható zónában keringjen – azaz napjához ne túl közel ahhoz, hogy a felszínen túlságosan nagy forróság legyen, de elég közel ahhoz, hogy a napfény megteremtse az élet lehetőségét. A megfelelő légkör és a folyékony formában jelenlévő víz szintén a kritériumok között van – mindez persze azt feltételezve, hogy csak a földihez hasonló körülményeket elviselni képes életformákat keresünk.

 

civilhetes.net

A Philae ébredésére vár az ESA

A Philae landolóegység még novemberben hajtotta végre sikeresen történelmi küldetését, mely során a Rosetta űrszondáról leválva sikeresen leszállt egy üstökösre.

A szonda energiája azonban csakhamar lemerült – most pedig a tudósok azt várják, hogy kisüssön végre a nap a felszínen.

A szonda pontos helyét sajnos az elmúlt hónapokban a Rosetta által készített nagyfelbontású képekkel sem sikerült meghatározni. Az Európai Űrügynökség (ESA) csillagászai állításuk szerint nagyjából tudják, hol sikerült végül megkapaszkodnia a Pilae-nek, miután landolás után kétszer is visszapattant a felszínről. A leszállás egy sötét völgyben vagy gödörben sikerült, melyet Abydosnak kereszteltek, így aztán a Philae nem jut elég napfényhez ahhoz, hogy napelemei segítségével feltölthesse magát és jelentkezhessen – legalábbis egyelőre.

A kutatók az utolsó rádióüzenetek alapján egy 350*30 méteres részre szűkítették le a landolási helyet, ennél többet azonban azóta sem tudtak megállapítani, pedig a Rosetta által készített képeket pixelről pixelre fésülték át a robot után kutatva. "Igazából sok Philae-t találtunk, és éppen ez a probléma" – mondta el Stephan Ulmec, a leszállóegységért felelős csapat vezetője.

Szikla vagy szonda?

Ulmec elmondása szerint a szondát nagyon nehéz megkülönböztetni a természetes képződményektől, az üstökös pedig még ha ez a fekete-fehér felvételekről nem is válik nyilvánvalóvá, hatalmas. Ulmec elmondása szerint felmerült az is, hogy katonai szakértőket vonnak be, de aztán arra jutottak, hogy egy szondát keresni egy üstökös felszínén és álcázott tankok után kutatni földi felvételeken túlságosan eltérő feladatoknak számítanak.

Ha a robotnak sikerül végre elegendő energiát gyűjtenie ahhoz, hogy beindítsa – egyébként magyar szakemberek által tervezett – energiaforrását, és stabil kapcsolatot hozzon létre a földi irányítókkal. Jelenleg nincs is más terv arra, hogyan lépjenek vele kapcsolatba, a szakemberek szerint azonban a várakozás meghozza majd gyümölcsét.

 

civilhetes.net