Tudomány kategória bejegyzései

Probléma lépett fel a Plútót vizsgáló New Horizons űrszonda számítógépes rendszerében

Még egyetlen ember alkotta eszköz sem közelítette meg ilyen szinten naprendszerünk elvileg egyetlen törpebolygóját, ezért különösen égető kérdés, hogy sikerül-e kijavítani a hibát, melynek megoldásán több tucat szakember dolgozott egész vasárnap.

A 700 millió dolláros űrprojekt keretében 2006 januárjában indították útjára a New Horizons úrszondát, mely nem régiben ért a Plútó közelébe. A tudósok januárban felébresztették a szondát kilenc évig tartó, hibernált álmából, s azóta folyamatosan küldi az elemzési eredményeket, illetve a fotókat a Földre. A Kuiper-öv és a Plútó közelében sosem járt még ember alkotta eszköz főleg nem olyan, mely csúcstechnológiájának köszönhetően részletesen elemzi a világűr felfedezendő részén tapasztalható körülményeket és jelenségeket. A nevezett terület naprendszerünk eddig szinte teljesen ismeretlen szegletében található, s a jelenleg felmerült problémát azért is szükséges villámgyorsan elhárítani, mert a New Horizons hamarosan elhagyja a Naprendszert.

Problémát jelent, hogy a kommunikációs csúszás a hatalmas távolság miatt négy és fél órás, így nem könnyű a földi irányítás feladata. A New Horizons jelen pillanatban nagyjából 5 milliárd kilométerre száguld otthonától, s tartalék üzemanyagának lényegében teljes egészére szüksége lesz ahhoz, hogy le tudjon fékezni a Plútó közelében, hiszen a törpebolygó gravitációja rendkívül gyenge, a pályára állás így újabb szenzációs eredmény lesz, ha végül sikerrel megtörténik.

A probléma elhárítása hivatalosan még nem fejeződött be, de a jelek szerint nincs igazán nagy baj, mivel tegnap arról értesítette a világsajtót a John Hopkins Egyetem kísérleti-fizikai laboratóriuma, mely a szonda működéséért felel, hogy a New Horizons tartalék számítógépre kapcsolt, s a váltás 81 percig lehetetlenné tette a földi irányítással való kommunikációt.

Ha sikerül a küldetés, a szonda nagy felbontású felvételeket készít a Plútóról, melynek összetételét is elemzi, hasonlóan a holdjaiéhoz, vizsgálja a mágnes erőt és a napszél intenzitását, majd végül a  porminták tanulmányozását követően elhagyja naprendszerünket, s elindul az univerzum ismeretlenjébe.

 

(Fotó: wikipedia)

civilhetes.net

Ma még chat, holnap már telepátia

Mark Zuckerberg elhintette a Facebook nagy terveit.

A Facebook alapító és vezérigazgató reméli, hogy egy nap képesek leszünk megosztani a gondolatainkat egymással, a technológia segítségével.
„Képes leszel gondolni valamire és a barátaidnak egyből az eszébe fog jutni (haha), ha azt akarod.” –mondta. „ Ez lesz a legjobb elképzelhető kommunikációs technológia”.

A terveit amúgy egy nyilvános kérdezz-felelek-en osztotta meg a saját Facebook oldalán, egy felhasználó kérdésére válaszolva, aki azt kérdezte, hogy mik a Facebook hosszú távú tervei.

Az elmúlt évtizedben a cég megtöbbszörözte a platform kommunikációs lehetőségeit. Először csak egyszerű profilok voltak, aztán már lehetett üzenetet is írni, majd jött a fal, a lájkok, a csoportok és a news feed, vagyis a hírcsatorna.

Az elmúlt évben a cég eltávolodott a tömegeket érintő megosztásoktól, és inkább a személyes üzenetek küldő funkcióra fókuszált. Létre hozták a Facebook Messenger-t, ami egy külön applikáció lett az interneten és a telefonokon. Még egy üzenetküldő alkalmazást, amely az egyik legelterjedtebb a telefonokon, a Whatsapp-ot is megvették 22 milliárd dollárért.

Miután tavaly felvásárolták az Oculus VR-t (a virtuális valóság technológiában legjobban élen járó cég), már utaltak arra, hogy mit is terveznek az új technológiával. Azt akarják, hogy a felhasználók úgy érezzék, mint ha a barátaikkal egy térben lennének, ugyanazt lássák, és érezzék, egy időben.

A telepátia innen már a következő lépcsőfok a személyes kapcsolatok terén. És ez nem is olyan elvetélt ötlet, hiszen a tudósok már felfedezték a módját, hogy a számítógéppel lefordítsanak bizonyos agyhullámokat, amelyekkel akár utasításokat tudnak adni egy programnak.

A Washingtoni Egyetem kutatói például olyan üzenetküldő rendszeren dolgoznak, amelyen egy ember az agyával jelet tud küldeni egy másiknak az interneten keresztül. A múltban már egy, a kutatásban résztvevő önkéntesnek sikerült így megmozdítania egy másik önkéntes ujját a billentyűzeten. Mindketten egy speciális, elektródákkal ellátott sisakot viseltek.


A kép illusztráció

Habár ezek a kutatások főképp mozgás-parancsokra korlátozódtak, Zuckerbergnek nagyobb ambíciói vannak. Az a célja, hogy az ember-ember vagy az ember-számítógép kommunikáció csak az interneten keresztül, mindenféle kézzelfogható eszköz segítsége nélkül folyjon.

„Van pár fontos irány az emberi kommunikációban, amit remélünk, hogy tudunk majd fejleszteni. Az életünk úgy fejlődik, ahogy a kommunikációs eszközeink is egyre jobbak lesznek.” – tette hozzá a Facebook alapító.

civilhetes.net

 

 

Fizetnél szelfivel?

Hamarosan lehet, hogy elég lesz egy szelfi ahhoz, hogy online vásároljunk.

A Mastercard egy olyan telefonos alkalmazást tesztel, ami lehetővé teszi, hogy egy az arcunkról csinált képpel tudjunk fizetni, ahelyett, hogy be kelljen írni a bankkártyánk kódját.

A bankkártya cég biztonsági szakértője, Ajay Bhalla nyilatkozta, hogy ezzel a fiatal generációt próbálják megnyerni maguknak.

Jelenleg a vásárlóknak a SecureCode rendszert kell használniuk, aminek utolsó lépéseként egy jelszavat kell megadniuk, hogy megelőzzék a bankkártya számuk ellopását. Ezt a rendszert tavaly 3 milliárd tranzakciónál használták.

A próbaverziója az alkalmazásnak 500 önkéntessel fog elindulni az Egyesült Államokban, és miután ki tudják már javítani az esetleges hibákat, elérhetővé fogják tenni mindenki számára.

A cég több telefongyártóval társul, többek között az Apple-el és a Samsunggal. Két bankkal is tárgyalnak már, de még nem tudtak megegyezni, hogy mikor kezdhetik el a tesztelést.

 

civilhetes.net

Világszerte egyre több a kamu tudományos cikk

Nemzetközi szinten egyre nagyobb azon cikkek száma, melyeket megjelenésüket követően az adott rangos szaklapok kénytelenek visszavonni, hiszen kiderül a kutatásokról, hogy nem is kutatások, illetve az adatokról, hogy bármelyikünk hasra ütés szerűen kitalálhatta volna őket.

Azért persze nem kell arra gondolnunk, hogy a tudomány hanyatlik, vagy hogy egyre többen kapnak doktori fokozatot olyanok is, akik az adott témakörben semmivel sem tudnak többet az átlagembernél. Jelenleg éves szinten 1,4 millió tudományos szakcikk jelenik meg világszerte, s ezek közül mindössze 500-600 cikket vonnak vissza publikálásukat követően.

Ez a szám azonban, mely tehát bőven 1000 alattinak mutatja a visszavont cikkek mennyiségét, mégis magasnak számít, hiszen a kétezres évek elejéig éves szinten mindössze 60-70 cikk került utólagos visszautasításra.

A jelenség hátterében valószínűleg az áll, hogy a kutatók egye jobban rá vannak kényszerítve az egymással való versengésre, s mivel szakmai nívójukat az határozza meg elsősorban, hogy milyen lapokban, s hány alkalommal publikálják eredményeiket, hát sokan nem riadnak vissza a kamuzástól sem.
Az már más kérdés, hogy mi a sorsa és a további szakmai megítélése egy olyan szakembernek (területtől függetlenül), akiről kiderül, hogy álinformációkkal dolgozik, sosem volt kutatásokra hivatkozik, vagy éppen olyan állításokat kezel tényként, melyeket valójában sohasem jelentettek ki, s azok hitelességét sosem bizonyították.

Az áltudományos cikkek királyai Ázsia különböző országaiból kerülnek ki. Az egyik legnagyobb kamugép Peter Chen, akinek a Journal of Vibration and Control 2014-ben összesen hatvan cikkét dobta vissza, miután kiderült, hogy Chen egy olyan lektorhálózatot hozott létre, melynek tagjait valójában tudóstársai teszik ki álnéven.

De Fudzsi Jositaka, japán aneszteziológus sem aprózza el az adathamisítást, akinek rengeteg cikkét még a szaklapokban történő közlés előtt vissza szokták utasítani, hiszen nem csinál mást, mint saját maga által kitalált számadatokra hivatkozik. Eddig már 200-nál is több cikke jutott erre a sorsra. Lehet, hogy a feleslegesen megírt cikkekre fordított időt célszerű volna valós kutatásra fordítania, s ötven kamucikk helyett inkább írnia egy hiteles tudományos dolgozatot.

civilhetes.net

Nem elég a civileknek az Uniós intézkedés az állatkísérletek szabályozása kapcsán

Egy közös Európai Uniós civil kezdeményezés 1 millió 100 ezer darab aláírás birtokában követeli az Uniótól, hogy hozzon érdemleges döntést az állatkísérletek betiltásával kapcsolatban.

Jelenleg egy olyan folyamatról beszélnek az érintett törvényhozók, mely a fokozatosságot tarja az egyedüli járható útbak. A civileket ez nem érdekli.

A szervezet neve, Állítsuk Meg az Élveboncolást! (Stop Vivisection European Citizens Intitavie, ECI), s elgondolásaik szerint az Európai Bizottság álláspontja elfogadhatatlan, hiszen még látszat intézkedésnek is rossz. A Bizottság arra hivatkozik, hogy olyan megoldást dolgoztak ki, mely arra kötelezi a gyógyszergyárakat, a szépségiparban érintett cégeket, és minden olyan területet, ahol foglalkoznak állatkísérletekkel, hogy csak abban az esetben használjanak állatokat az ellenőrzések s a tesztelések során, ahol biztosan nincsen más mód. Arra is hivatkoznak, hogy a törvény iránymutatásai alapján a cégeknek kötelező a lehető legalacsonyabb szinten tartani az állatoknak okozott fájdalmat.

Az ECI a témakör már-már elviccelésének tartja a jelenleg érvényes szabályokat, hiszen jól tudhatóan nem törődnek a gyárak az előírtakkal, ráadásul azokkal nem is igen tudnának mit kezdeni. Egyetlen megoldás van: teljesen beszüntetni az állatkísérleteket.

A megdöbbentő adatok szerint 2011-ben összesen 11,5 millió állaton végeztek valamilyen kísérletet az Európai Unión belül.
Még az állatkísérletekben élen járó Egyesült Államok is igyekszik visszaszorítani a kísérletek során felhasznált állatok számát, bár ott a számok jóval magasabb még így is az európaiaknál. Az USA azonban mostanra lényegében az összes olyan kísérlettel felhagyott (hivatalosan legalábbis), mely csimpánzokon tesztelte bizonyos szerek és anyagok hatásait.

Az összegyűlt 1 millió 100 ezer aláírás teljes körű civil összefogást mutat, hiszen kilenc tagállam polgárai vettek részt a petíció az Európai Bizottsághoz való eljuttatásának munkálataiban.
Több híres kutató között a 2008-ban orvosi Nobel-díjjal jutalmazott Françoise Barré-Sinoussi is részt vesz a mozgalomban.

 

(Címlap: a kép illusztráció – Forrás: pannonrtv.com)

civilhetes.net

A Harvard egyetem tudósai nagyot léptek a mamutklónozás ügyében

A Motherboard című tudományos magazin stábja interjút készített egy a Harvard egyetemen kutatást végző csoporttal, akik 3500 év után először indítottak be olyan folyamatokat, melyek során mamut gének keltek életre, s máris nekiláttak az évmilliók során megszokott működésüknek.

Ez az eredmény azért szenzációs, mert az utóbbi években a mamut klónozásával kapcsolatban elsősorban gyanús ázsiai és dél-amerikai, lenyomozhatatlan helyszínekről érkeztek kétséges hírek afelől, hogy bizonyos tudósok megpróbáltak mamutot klónozni.

Mindez persze nem ilyen egyszerű. A Harvard genetikusai elmondták, hogy a jelenlegi eredmény – bár valóban hihetetlenül nagy lépésnek tűnik – valójában csak az első eredményes megmozdulása egy évtizedes kutatómunkának, mely végül talán valóban oda vezethet, hogy sikerül majd elefánt génekkel kombinálva újraéleszteni a nagyjából 3500 évvel ezelőtt kihalt óriást. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a cél nem a tökéletes rekonstrukció, hanem egy olyan hibrid faj létrehozása, mely jól tűri a hideget, így hosszú távon ezzel a különös módszerrel biztosítja az elefántok túlélését bolygónkon.

Épp ez utóbbi kijelentéssel van igazán problémája a klónozás-szkeptikusok táborának. Szerintük egész egyszerűen őrültség arról beszélni, hogy a mamut és az elefánt genetikai keresztezése volna a megoldás az elefántok kihalásának visszafordíthatatlannak tűnő folyamatainak meggátolására. Úgy látják, hogy a tevékenység nem más, mint az emberi Isten-szerep jellegzetes megnyilvánulása, mely első körben mindig a tudomány egyes alakjainak nagyra törő munkásságában követhető nyomon, majd kollektív katasztrófához vezet.

Valóban érdekes kérdés, hogy a folyamatosan felmelegedő bolygón milyen formán nyújtana a mamut-lét túlélési esélyt a forróságtűrő elefántoknak, amiképpen az is, hogy milyen szinten tart ma igazából a tudomány.
Vajon képesek lennénk a klónozás tudományát értelmes dolgokra is felhasználni ahelyett, hogy a természetes klímaváltozás miatt kihalt állatokat teremtünk újjá, vagy egyelőre nincs tervben az emberiség 21. századi tudásának érdemi alkalmazása?

 

(Címlap: Forrás: wn.com)

civilhetes.net

Rettegj! Miért durvák a lézeres sebességmérők?

A hazánkban leginkább elterjedt lézeres sebességmérők elől nem igazán lehet meglógni, hiszen már 2 km-ről tudja a gép, ha gyorsan megyünk, s 1 km-en belül leolvassa a rendszámot, míg folyamatosan fényképez.

Nem új, de nagyon hatásos!

Persze rettegni sem kell, illetve az sem feltétlenül igaz, hogy a rendőrség azért alkalmazza ezeket a traffipaxokat, hogy ha lehet, rendesen kibabráljon az autósokkal. A cél hosszú távon a biztonságos közlekedés szabályainak betartatása, s aki nem hajlandó megérteni, hogy van sebességhatár, az fizet. Nem olyan bonyolult ez, bár rengeteg lehet rajta háborogni.

A lézeres rendszerrel üzemelő traffipaxok nagyjából 2000 méteres távolságból bemérik az autó sebességét (több autóét külön-külön is egyszerre), majd amint lehet, éles és jól kivehető fényképet készítenek a jármű rendszámtáblájáról, hogy olvashatóvá, így bizonyíthatóvá váljon a szabálysértés ténye.
Hiába hivatkozunk arra, hogy mire rendes kép készült a rendszámunkról, már a megengedett sebességhatáron belül voltunk, a fényképezés már akkor megkezdődik, amikor igazolja a rendszer, hogy a szemből érkező jármű átlépte a limitet, s egészen addig tart, amíg el nem készülnek azok a felvételek, melyeken tehát jól látszik a rendszám.

Egy valamivel azonban nem tud mit kezdeni a lézeres traffipax sem, ez pedig a száguldozó motoros. Ha egy motor akár 300 km/órás sebességgel is közelít az autópályán a mérőműszer felé, a szerkezet csupán a sebességét tudja lemérni, de azonosítani már képtelen az járművet, mivel annak csak hátul van rendszámtáblája.
A rendőrség meg nem erősített források szerint egy ideje már tárgyalja annak kérdését, hogy vajon nem volna-e tanácsos a motorosokat arra kötelezni, hogy a járművek elejére is tegyék ki azonosító jelzésüket. Ha egyszer valóban meglépik a hatóságok a rendszám-dolgot, akkor vége az "ingyenes" motoros száguldozásnak.

Aki szeretne gyorsan menni kiváló sport eszközével, szinte bármikor bérelhet egy pályát magának, s futtathatja gépet, ahogy csak akarja, de a közút nem erre való. A lézeres traffipax ellenben arra, hogy a szabálysértőket sikeresen lekapcsolja.

 

(Címlap: Fotó: Szabó Gábor – Origo)

civilhetes.net

Gyászol a tudósvilág: Autóbalesetben elhunyt John Forbes Nash

A Nash-egyensúly Nobel-díjas kidolgozóját gyászolja a tudós társadalom.

Nasht még azok is ismerhették közvetetten, akiben ez nem tudatosult, hiszen ő volt az Egy csodálatos elme című többszörös Oscar-díjas film ihletője.
Feleségével együtt haltak meg egy taxibalesetben.

Nash és felesége egy taxiban utaztak a New Jersey-i autópályán, amikor a jármű vezetője elvesztette az autó fölött az uralmát és a szalagkorlátnak csapódtak. Az idős házaspár kirepült az ablakon és a helyszínen életét vesztette. John Forbes Nash 86 éves, volt, felesége, Alicia 82.
A sors ezúttal is megfejthetetlen üzenete a baleset, hiszen a két idős ember teljesen egészséges volt, s Nash még 86 évesen is aktív matematikusként dolgozott a Princetoni egyetemen.

John Forbes Nash 1928. június 13-án látta meg a napvilágot Nyugat-Virginiában, egy Bluefield nevű kisvárosban. 1948-ban, tehát húsz évesen már el is végezte a matematika fakultást a Carnegie Műszaki Egyetemen, s két évvel ezután a Princetoni egyetemen megszerezte a doktori fokozatot.
Első, igazán jelentős és a tudományos életet megpezsdítő tanulmányát Nem kooperatív játékok címmel publikálta az Annals of Mathematics.

1951-ben a 23 éves doktor a Massachusettsi Műszaki Egyetem munkatársa lett, azonban nem sokára kénytelen volt lemondani tisztségéről, mert időközben paranoid skizofréniát állapítottak meg nála. 1959-ben egy hosszú és összetett kezeléssorozatra bekerült egy elmegyógyintézetbe.

1994-ben választották Princetoni Egyetem professzorának, 1996-ban pedig az Amerikai Tudományos Akadémia rendes tagjának. Professzori kinevezésének évében Reinhard Seltennel és Harsányi Jánossal megosztva közgazdasági Nobel-díjat kapott.

2015-ben Abel-díjjal tüntették ki, mely a szakma szemében csak úgy él, mint a matematika Nobel-díja.

2002-ben készített filmet életéről Ron Howard Russel Crowe és Jennifer Connelly főszereplésével. Az Egy csodálatos elme négy kategóriában is elnyerte az Oscar-díjat megjelenésének évében.

John Forbes Nasht a világ egyik legjelentősebb matematikusának tartják.

 

(Fotó: showbiz411.com)

civilhetes.net

Kutatók rájöttek, miért tűnt el a 4000 évvel ezelőtti tibeti kultúra

A felfedezés, melyet egy nemzetközi kutatócsoport publikált a minap a Proceedings of the Nation Academy of Sciences online kiadásában nem csupán az ősi tibeti civilizáció eltűnésének okaira világít rá, de válaszokat adhat a klímaváltozás napjainkban fenyegető veszélyével kapcsolatos kérdésekre is.

A tudósok ismét a növények elemzésével kezdték meg munkájukat, s amiképpen ez a paleoantropológia tudományával lenni szokott, ezúttal is sikerre vezetett.
Rájöttek ugyanis, hogy a Kr.e. 2. évezredben a Tibeti fennsíkon valami miatt a búza és az árpa egészen rövid időn belül kiszorította a kölest, majd e két növény teljesen átvette a szerepet a területen egyébként honos kölestől, mely ráadásul az arrafelé uralkodó időjárási viszonyokat is sokkal jobban bírja.

Ezt az ellentmondást kellett feloldania valamiképpen a Jade D'Alpoim Guedes vezetésével működő régész csoportnak, a Washingtoni központtal működő kutatócsapat végül meggyőző bizonyítékokkal, magabiztosan jelentette, hogy az ősi tibeti kultúra vesztét a gyors klímaváltozás okozta. A tibetiek nagy része elvándorolt, míg az ottmaradottak alkalmazkodtak az új időjárási viszonyok által diktált életfeltételekhez.

A köles nem tűri a hideget, míg a búza és az árpa kiválóan képes alkalmazkodni a hűvösebb időjáráshoz is. A Kr.e. 1700-as évek könyékén, a holocén klímaoptimum végén a területen maradt tibetiek életét alapjaiban szervezte újjá a klímaváltozás, s mindaz, ami korábban tradíció volt, lassanként letűnt, s átvette a helyét egy újfent kibontakozó kultúra.

Jade D' Alpoim Guedes hangsúlyozta, hogy mindennek igen komoly mértékben a jövőbe mutató tanulságai vannak, hiszen a Tibeti fennsík egy olyan területe a világnak, ahol eleve gyorsabb a felmelegedés, mint másutt, így remekül lehet modellezni az ott történő jelenségekkel mindazt, ami lassan az egész bolygóval megtörténik. A Tibeti fennsík bizonyos szakaszain az elmúlt 200 évben 6 Celsisus-fokkal nőtt az átlaghőmérséklet.   

A kutató arra is rávilágított, hogy lassan felmelegedő bolygónkon az élelmezés kérdését nagy valószínűséggel a majdnem feledésbe merült köles fogja megoldani.

 

(Címlap: Tsedang Tibet – Forrás: aniblon.wordpress.com)

civilhetes.net

150 éve, ezen a napon gyilkolták meg Abraham Lincoln amerikai elnököt

Sikereinek csúcsán, második beiktatása után nem sokkal, 1865. április 15-én lőtte fejbe az Egyesült Államok első republikánus elnökét egy John Wilkes Booth nevű, konföderációs elveket valló színész a washingtoni Ford Színházban.

Az USA mindmáig legnagyobb tiszteletnek örvendő elnöke Lincoln, akiről autómárkát, anyahajót és tengeralattjáró is elneveztek, de mindez semmiség ahhoz képest, hogy lényegében az összes őt követő elnök és az amerikai társadalom jelentős része Lincolnt tartja minden idők legsikeresebb politikusának.

Pedig Lincoln nem volt az önkultusz teremtés híve. Erős személyisége ellenére többnyire szerényen és visszahúzódóan élte mindennapjait, ha hivatal engedte.

1809. február 12-én született Ketucky államban, egy aprócska farmon. Gyerekkora semmiben nem különbözött a környéken szokványos minták adta jellemzőktől. Még az is szerencsének mondható, hogy 21 éves korára megtanult írni, olvasni és számolni.

Azonban az fiatalember úgy döntött nagykorúsága hajnalán, hogy ő bizony nem marad tudatlan. Már ekkoriban nehezen viselete a rabszolgaság intézményének velejáróit. Célkitűzésében megfogalmazta önmagának, hogy így vagy úgy, de tenni fog annak érdekében, hogy a rabszolgaságot eltöröljék.
Noha nem csupán az emberi szabadságjogok felől tekintette hibásnak az intézmény fenntartását, de arra is rámutatott (később), hogy a hatalmas emberi erőt megmozgató ingyenmunka rettenetes hatással lehet a későbbiekben az amerikai gazdaságra.

Lincoln időközben ügyvéd lett, s hat éven át dolgozott a illinois-i parlamentben.
1847-ben aztán a Whig Párt színeiben beválasztották a washingtoni Képviselőházba. Innen már nem volt visszaút.
1860-ban ő lett az akkor alakult Republikánus Párt vezetője, majd nem sokkal később elnöknek választották.
Ekkorra azonban már két déli párt is elszakadt, megalakítva a Konföderációt. Kirobbant az amerikai polgárháború, melynek győztese végül, hosszú és véres háború után észak lett, Lincoln vezetésével.

Az emancipációról szóló törvényt 1865-ben iktatták be, mely végleg kimondta a rabszolgaság eltörlését.

Lincoln csupán három hónapig élhetett abban az USA-ban, melyben sikerült felszabadítania a rabszolgákat. Másodjára is elnöknek választották 1864 végén. A gyilkos golyó azonban kettétörte az így is roppantul teljes és befejezettnek tekinthető életművet.

Sírja az Illinois állambeli Springfieldben található, s mára zarándokhellyé lett.

 

(Fotó: gaukartifact.com)

civilhetes.net