Címke: Magyarország

Európai átlagban Budapesten lehet a legolcsóbban iszogatni

Egy a The Telegraph-ban publikált cikk szerint messze Budapesten a legolcsóbbak a szeszes italok a szórakozóhelyeken, ezért választják olyan sokan a 35 év alatti nyugat-európai fiatalok „kikapcsolódásuk” helyszíneként.

Mindez persze nagyon jót tesz a főváros vendéglátóiparának, hiszen az árak terén még Prágánál is kedvezőbbek vagyunk.

Bár egy magyar fiatal számára nem éppen megvalósítható, hogy akár heti 1-2 alkalommal is benézzen a Király utca kiváló klubjaiba, pubjaiba, vagy élő zenés szórakozóhelyeire, a nyugat-európai diákok hétvégente előszeretettel átröppenek Budapestre, hogy ne kongjanak azok a fantasztikus bulizóhelyek. És nem is konganak. Éppen hogy be sem lehet férni, akár egy szimpla szerda estén sem.

Persze annak ténye, hogy a mi pénztárcánkhoz mérve drága estékbe bonyolódhat még a legszemfülesebb, legóvatosabb ember is a budapesti éjszakát járva, ez nem jelent semmit annak tekintetében, hogy amiképpen a Post Offfice utazási iroda felmérése is igazolja: nagyon kedvező alkoholárakkal bír a magyar főváros.

Nálunk átlagosan egy üveg sör 380 Ft, egy pohár bor 400 Ft, míg a koktélok általában 1650 Ft környékén járnak. Prágában ezen számok másfélszeresével kell szembenéznie a vidám német, holland, vagy éppen finn fiatalnak, aki azonban jóval több pénzzel indul útnak egy-egy estére, mint azt mi akárcsak tudni is szeretnénk.

De Prága is olcsó helynek minősül, ha a szesz-turizmusról beszélünk, mivel a Post Office által áttekintett, tízféle alkoholos italért (ha mindegyikből kérünk egyet-egyet) 18 ezer forintot kell kifizetnünk, ám Párizsban már 21 ezret, Barcelonában 23 ezret, Dublinban pedig 24 ezret.

A tanulság ebből talán nem csak az, hogy Dublin nem nekünk való, hanem az is, hogy hazánkban egyre inkább növekszik a fővárosban nyaraló, 35 év alatti külföldiek száma, ami komoly lehetőséggel kecsegtet a kocsmatulajdonosoknak. És bizony egyre több a hangulatos pub, egyre nagyobb tömegek özönlenek a romkocsmákba, s fájó szívvel, vagy örömmel (ki-ki a maga elgondolásai alapján), de tegyük hozzá, hogy egyre kevesebb a magyar szó.

Mi elvagyunk a poros kis lebujokban is, ha arra telik. Egy óvatosan mellbevágó Tom Waits dal csak akad még számunkra a zenegépben egy ötvenesért…

 

(Fotó: koos.hu)

civilhetes.net

Magyarországon évente elcsalják az áfa negyedét

A XVII. európai áfakonferenciát idén Budapesten tartották, ahol sok érdekes információra derült fény a tagországok áfacsalásaival és a túlzott erejű bürokrácia következményeivel kapcsolatban.

Többek között arra is, hogy Magyarország Európa középmezőnyébe tartozik azzal, hogy az áfa nagyjából negyedét sikerül elcsalni minden évben.

Uniós szinten ez a szám az összes befizetendő pénzek hatodára vonatkozik, így elmondható, hogy évente nagyjából 200 milliárd eurótól esik el az Unió, s ezen pénzeknek csak nagyon kis töredékét sikerül utólag behajtani. Ami azonban Magyarországon 25%-ra tehető, az Romániában 40%, tehát az is kiderült a konferencián, hogy Romániában az áfa közel felét elcsalják a vállalkozók, illetve természetesen a nagyobb cégek is.

Finnországban, Hollandiában és Luxemburgban található a legkevesebb csaló. Ezekben az országokban a rés alig 5%, míg Svájcban, a rendkívül alacsony adókulcsnak is köszönhetően lényegében ismeretlen fogalomról van szó. Ott mással operálnak. Nemrégiben kiderült például, hogy léteznek olyan bankok az országban, melyek tökéletesen titkos számlákat tartanak fent ügyfeleik számára évtizedek óta, a s világ legnagyobb adócsalói és diktátorai tartották és tartják pénzüket efféle svájci bankszámlákon A lényeg jelen esetben, hogy Svájcban tehát nincs áfacsalás…

A felszólalók közül többen egyet értettek azzal, hogy a magyar helyzeten sokat ront a túlzott bürokratizálás. Rengeteg kritika illette a túlontúl gyakori áfabevallást, a belföldi összesítő jelentést,   a számlázóprogramok regisztrációját, az online pénztárgépeket, de a könyvelési programok bejelentésének kötelezettségét is.

Az is problémát okoz hazánkban, hogy minden olyan dokumentum, mely az egyszerű adózó polgárt  volna hivatott segíteni, bonyolult és a valóságtól elrugaszkodott példákkal élő, jogi, vagy sokszor csak hevenyészetten jogi katyvasz, melyen aligha képes kiigazodni egy átlagos kisvállalkozó.

Sokszor és sokan döntenek úgy, hogy a rengeteg utánajárás és a bürokráciával való szélmalomharc helyett az illegális utat választják. Ezen sokat lehetne segíteni akár már egy emberközelibb kommunikációval is.

 

(Fotó: kp.hu)

civilhetes.net

Nem csak Magyarország, Szlovákia is hazacsábítaná a kivándorló fiatalokat

Megírtuk, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a Gyere haza, Fiatal! Program keretein belül szeretné egy természetesen kidolgozatlan elgondolás keretein belül hazaédesgetni a Nyugaton érvényesülést kereső fiatal szakembereket.

Most Szlovákia is bejelentette hasonló tervezetét, ha lehet, még patetikusabb címen: Hazatérés.

A probléma természetesen ugyanaz Szlovák szomszédainknál is, mint idehaza. A fiatalok nem holmi kalandvágyból, vagy fiatalos lendülettől hajtva választják a nyugati életet, hanem egész egyszerűen az emberhez méltó munkakörülmények reményében, melynek legelső frontja természetesen az összehasonlíthatatlanul magasabb fizetés a hazaihoz képest.

Juraj Draxler, szlovák oktatásügyi miniszter jelentette be a tervezetet, melynek értelmében két részletben összesen 10 ezer Eurót kapna minden fiatal diplomás, aki visszatér külföldről Szlovákiába, hogy a hazai állami szektorban kamatoztassa tudását. Egyetlen kikötést határozott meg a kormány: a hazatérő fiatal ne rendelkezzen szlovák vállalkozással,

Az a baj, hogy egy mérnök, vagy egy orvos (és itt most sorolhatnánk még jó néhány oldalon keresztül az érintett szakmákat) annyival többet keres egy-egy nyugati országban, hogy a 10 ezer Eurós lehetőség nem igazán fogja megmozgatni a többségüket. Legfeljebb azokat, akik nem a szakmájukban dolgoznak külföldön, de őket is csak abban az esetben, ha aktuális munkájukat hajlandóak otthagyni Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Németországban, vagy éppen az Egyesült Királyságban.

Szlovákia annyiban tovább megy nálunk, hogy a külföldön vezető beosztásban dolgozó, legalább 10 éve szakmájukban foglalkoztatott szakembereket is szeretné hazacsábítani a fiatalok mellett. Számukra lehetséges volna átnyújtani a fejenkénti, egyszeri 50 ezer Eurós támogatást is, bár kérdés, hogy utána mi lesz.

Az a fő gond, hogy a közép-kelet-európai országok vezetői hiába találnak ki olyan egyszeri, vagy kétszeri pályázati támogatásokat, melyek első hallásra hihetetlenül nagy összegeknek tűnhetnek, hiszen ezek a pénzek csupán annak mondanak sokat, akik még hazai aggyal gondolkodnak. 50 ezer Euró Forintba átszámolva körülbelül 15 millió forintnak felel meg. Egy német cégnél, vezető beosztásban lévő mérnök azonban nem ritkán akár 2-3 millió forintot is kereshet havonta. Megéri egyszeri, félévi plusz fizetésért hazajönni, s a továbbiakban havonta körülbelül 200 ezer forintot keresni 2-3 millió helyett?

Mindez sajnos nem éppen a hazaszeretet kérdésköre. Ha elismernék a szakemberek munkáját mifelénk is, akkor sokkal többen terveznének életet ott, ahol születtek, s ott, ahol anyanyelvükön szólnak hozzájuk.

 

(Fotó: OKK)

civilhetes.net

Orbán: Nem lesz halálbüntetés Magyarországon

Csütörtökön, egy telefonbeszélgetés során biztosította a miniszterelnök az Európai Parlament elnökét azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormánynak nem szándéka visszaállítani a halálbüntetést, azonban konzultációt szeretne a témakörben, hiszen kíváncsiak a magyarok véleményére a kérdéskörben.

Mindebből jól látszik, hogy A Fidesz egy egészen különös megoldást alkalmazott ezúttal, melynek kockázatait azonban nem egészen biztos, hogy reálisan sikerült felmérni. A Fidesz a halálbüntetés ötletének támogatójaként mostanra talán igényt tarthat a Jobbik szavazóinak szolidabb rétegeire, s biztosíthatja további sikereit, ugyanakkor súlyosan kihúzta a gyufát Brüsszelben.

Orbán a rövid és középtávú következményekkel garantáltan tisztában volt, de az nem biztos, hogy hosszú távon is elgondolkodott a lehetséges forgatókönyveken. Mindezzel ugyanis még inkább jobbra tolta pártját, ami az Unióban jelenleg nem éppen kifizetődő pedigréhez vezet.
Ami azonban egészen biztos: azon szavazók helyett, akiket ész nélküli ámokfutásaival az utóbbi időben elveszített a Fidesz, most jobb szélről bepótolta. Kockázatos játék, de valljuk be, ügyes.

Martin Schultz látszólag kiegyensúlyozott hangnemben közölte, hogy megnyugodott, hiszen Orbán biztosította őt afelől, hogy a halálbüntetés bevezetése nincs a kormány szándékai között.
Orbán Joseph Daullal, az Európai Néppárt elnökével, valamint Manfred Weber frakcióvezetővel egyeztetett, amikor közölte, hogy az uniós jogokat mindennél előbbre értékeli a magyar kormány.

Jean-Claude Juncker már harcokról beszélt abban az esetben, ha a magyar kormány visszaállítaná a halálbüntetést.
Orbánnak persze nem volt célja komolyan elgondolkodni a kérdésen, csupán szerette volna felkavarni a témakörben az állóvizet, ami jól sikerült. Lázár János és néhány magas beosztású honatya kissé lejáratja magát, de ez belefér. A nép majd biztosan elfelejti.

Az eredmény: az Unió még szkeptikusabb lett hazánkkal kapcsolatban, ami akárhonnan nézzük, nem jó ómen; Orbán eltaszította magától a kérdés kapcsán a KDNP-t; s a Fidesz valószínűleg nyert egy adag Jobbik szavazót.
Az eredmények kiértékelését olvasóinkra bízzuk.

 

(Címlap: a kép forrása: kolozsvaros.ro)

civilhetes.net

Könnyen lehet, hogy a kistelepüléseken támogatás nélkül maradnak a rászorulók

Az olyan elmaradott megyékben, mint Szabolcs, úgy tűnik, hogy megpecsételi a kormány a szegények sorsát azzal döntéssel, melynek értelmében az eddigi 100 milliárd forint helyett csupán 30 milliárdot kaphatnak majd az önkormányzatok a szociális „segélyek” kifizetésére.

Így lényegében megszűnhet a lakásfenntartási támogatás, a közgyógyellátás, a méltányossági ápolási díj, a ma már nem így nevezett önkormányzati segély, de még az óvodáztatási támogatás is.

Míg a nagyobb városokban, így például Debrecenben a továbbiakban is megmaradnak az időseket és a rászorulókat támogató, állami alapú kertek, azok mértéke és jellege nem csökken, addig a kisebb települések önkormányzatai elé lényegében megoldhatatlan feladatot állít a kormány, hiszen a Hajdú-Bihar- és Szabolcs-megyei vidékeken a legnagyobb probléma mindmáig a szegénység kérdése.

Magyarország elmaradott területein nincsenek munkahelyek, így akik tehetik, elköltöznek máshová. Azonban az ottmaradottak számára az egyetlen esélyt a túlélésre az önkormányzati támogatások csekély összege jelenteti.

Míg eddig elkülönített összeget kaptak a kisvárosok, a községek és a falvak a szociális juttatások kifizetésére, addig a döntés hatályba lépésétől kezdve működésükre fordítandó pénzükből kell valahogyan kitermelniük majd a segélyeket. Mindez egy kisváros számára éves szinten körülbelül 30 millió forint kiadást jelent.

Szerencsésebb helyzetben vannak azok az önkormányzatok, melyek számolhatnak a településen működő vállalatok és cégek iparűzési adójából befolyó összegekkel. Azonban a veszélyben lévő vidékek egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy alig, vagy egyáltalán nincsenek olyan vállalkozások, melyek területükön kívánnának telephelyet fenntartani.

A Fidesz makacsul érvel a „munka nélkül megszerezhető jövedelmek” ellen. Ellenben a települések megszorítása minden tekintetben csak súlyosbíthatja azt a helyzetet, amit elviekben a döntés igyekezhetne megoldani (ha van egyáltalán ilyen törekvés).
A kormány leendő döntésével elengedi az igazán rászorulók kezét, s akár anarchisztikus állapotok kialakulására is számítani lehet majd a legszegényebb vidékeken.

 

(A kép illusztráció! – Forrás: sajogalgoc.hu)

civilhetes.net