Címke: kutatás

A rendőrség szokatlanul nagy erőkkel kutat Nancy gyilkosa után

Budapesten, az Akácfa utcában május elején meggyilkolt 19 éves lány ügyében nyomoz a rendőrség, sajtóértesülések tanúsága szerint már a lány infokommunikációs eszközeit is elemzik a szakemberek.

A rendőrség jelen pillanatban úgy véli, hogy valószínűleg egy kínai férfi ölhette meg a VII. kerületben prostituáltként dolgozó Nancyt, akit édesanyja talált holtan közös lakásukban május elején.

A hatóságok most átvizsgálják a lány telefonját, hívásainak adatait elemzik, illetve számítógépének minden egyes informatív szegmensét átnézik. Ez eltarthat egy jó darabig, ellenben szinte biztos, hogy eredménnyel jár, hiszen az emberek túlnyomó része óvatlanul és a személyes adatok védelmét nem kellő óvatossággal kezelve használja az internetet. A lány kapcsolatairól sokat árulkodhat emailezése, de a számítógépében tárolt adatok is közelebb vihetik a rendőröket ahhoz a személyhez, vagy személyekhez, aki, vagy akik elkövették a gyilkosságot.

 A Budapesti Rendőr-főkapitányság nem erősítette meg az információkat, de nem is cáfolta azok hitelességét. Természetes, hogy egy nyomozási folyamat elején nem közölnének olyat, hogy „egy kínai személy lehet a gyilkos”, hiszen ez messzemenő következtetés volna, ráadásul megalapozottsága ellenére is merőben problematikus.

A forrás arra hivatkozik, hogy a rendőrség szerint a lány az utóbbi időben egy kínai szexhirdetési oldalon reklámozta szolgáltatásait, s kuncsaftjainak jelentős része ennek megfelelően a Budapesten élő kínaiak közül került ki.

Azt pedig, hogy valószínűleg egy kuncsaft végzett a lánnyal, Nancy édesanyjának vallomásából lehet sejteni, ugyanis a nő állítása szerint azért hagyta magára 19 éves lányát, mert Nancy éppen egy „vendégét” várta. Amikor aztán a megbeszélt időpontnak megfelelően az anya hazaérkezett, a lányt már a hűtőszekrény előtt, a konyhában, holtan találta.

A rendőrség nagy erőkkel nyomoz, ennek jele a szigorú hírzárlat is. Reméljük hogy mihamarabb beszámolhatunk majd a legújabb fejleményekről a gyilkossági ügy kapcsán, s végül előkerül Nancy gyilkosa.

 

(Címlap: a kép illusztráció – Forrás: nepszava.hu)

civilhetes.net

Alig áll rendelkezésünkre hiteles kutatás a Szovjetunióba hurcolt magyarokról

A világ, főként Európa a napokban emlékezik meg az emberiség eddigi legnagyobb háborújának hetven évvel ezelőtti befejezéséről.

Európa nyugati felének tartós és máig kiható érvényű felszabadulást hozott a II. világháború vége, Közép- és Kelet-Európára azonban közel hatvan évre mindent elfedő sötétség borult 1945-ben.

Stark Tamás, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint a témakör bár egyre nagyobb publicitást kap, átfogó kutatások csak részben és ritkán foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi lett azokkal a magyar civilekkel, akiket 1944 decemberétől kezdve transzportokban hurcoltak kényszermunkára a szovjetek.

Még a számadatokat tekintve is vitatott a kérdés, bár Stark szerint nagyságrendileg 60 ezer magyart hurcolhattak ilyen-olyan indokokkal, vagy azok nélkül a Szovjetunióba. Ezzel a japánok mellett a magyarok szerepelnek a második helyen a listán, mely azon országokat rangsorolja, ahonnan a legtöbb hadifoglyot deportálták.

A probléma a számok meghatározását tekintve azért is jelentős, mert elsősorban orosz feljegyzéseket találnak az egyébként igen ritkán és akkor is nehezen megvalósuló forrásgyűjtések, s a szovjetek nem igazán tettek különbséget az adatolás során hadifoglyok és elhurcolt civilek között (sem).
A történettudomány jeles képviselői közül is sokan úgy vélik, hogy hadifogolykérdésről van szó, ellenben Stark Tamás hangsúlyozta, hogy ez egy komoly félreértés, hiszen ezeket az embereket egész egyszerűen kényszermunkára szállították Oroszországba.

Sokan közülük már odafelé meghaltak, s róluk még annyi adat sincs, mint a többiekről, hiszen a transzport közben elhunytakról az oroszok egész egyszerűen nem készítettek nyilvántartást, mivel ők a munkaerőt látták a foglyokban, az embert a lehető legkevésbé.

Voltak olyanok is, akiket még 1944 decemberében fogtak el az utcán és szállítottak a Donyec-medencébe, s csak 1956-ban kerültek haza.
Az idei évet a Szovjetunióba hurcoltak emlékévének nyilvánították. Mindez remélhetőleg előmozdítja majd a kutatásokat, s lehetőségünk lesz a tények felfejtésére, az elérhető adatok rögzítésére, s átfogó tanulmányok készítésére – mondta az MTA tudományos főmunkatársa.

 

civilhetes.net