Kultúra kategória bejegyzései

Magyar film is szerepel a Cannes-i Filmfesztivál idei versenyprogramjában

Már csak azért is szenzációról van, szó, mert Nemes Jeles László filmje, a Saul fia a rendező első alkotása.

Legutóbb a magyar rendezők közül elsőfilmesként Sára Sándor vett részt a versenyben. Ez még 1969-ben volt.

Feldobott kő című Sára Sándor mű óta nem volt olyan magyar alkotás a világ legjelentősebb filmes díjáért folyó versenyben, mely elsőfilmes rendező munkája lett volna. Most azonban megtört a jég.
Nemes Jeles László filmje olyan világsztárok munkáival vetekszik e pillanatokban, mint Paolo Sorrentino, Todd Haynes, vagy éppen Gus Van Sant.

Az utóbbi évtizedekben csupán nemzetközi szinten is már elismert rendezőink alkotásai vettek részt az Aranypálmáért folyó küzdelemben (mely valójában nem küzdelem, hiszen a filmes szakmában már annak ténye megmásíthatatlan rangot jelent, ha valaki bekerül a versenyprogramba), így az utóbbi években Tarr Béla és Mudruczó Kornél.

Nemes Jeles alkotása egy második világháborús történetet ölel fel. A Sonderkommando szörnyűséges munkájának világába viszi a nézőket az alkotás, ahol is a főhős a különítmény tagjaként halott fiát igyekszik tisztességgel eltemetni. A Sonderkommando a német koncentrációs táborokban azon foglyokból toborzott csapat volt, melynek feladata az elgázosított áldozatok holttesteinek összegyűjtése, majd elégetése. A főhős egy ilyen kényszerkülönítmény tagja, akinek többek között fiának holttestét is el kellene égetnie.

Nemes Jeles az egyetlen magyar résztvevő a versenyben, információk szerint más magyar játékfilm, vagy dokumentumfilm nem vesz részt idén a cannes-i Filmfesztiválon.
Persze egyébként sem jellemző, a magyar jelenlét Cannes-ban. Bár a magyar filmesek rendkívül jók, az állami támogatások többnyire nagyon csekély mértékűek a rendszerint szükségeshez képest, míg a komolyabb mértékben támogatott filmek többnyire nem tartoznak azon munkák sorába, melyek versenyre kelhetnének az Aranypálmáért.

A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált, mely idén a 68-dik, május. 13. és 24. között kerül megrendezésre.

 

(Címlap: Nemes Jeles László – Fotó: valasz.hu)

civilhetes.net

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban már csak gyerekkönyvnek minősített műveket kölcsönözhetnek a tíz év alatti olvasók

Különös intézkedést foganatosított április elsejei hatályba lépéssel a FSZEK. A tíz év alatti gyerekek kizárólag olyan könyvet kölcsönözhetnek immáron az intézménytől, melyek a gyerekkönyvtár állományába tartoznak. 

Hogy mi alapján kerül be, vagy épp nem kerül be egy-egy könyv a nevezett listára, nem lehet egyértelműen megmondani.

A könyvtár vezetése arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy ők nem korlátozni szeretnék a gyerekeket a szabad olvasásban, hanem igyekeznek egy bizonyos határt „megjelölni” a gyerekeknek ajánlható és kevésbé ajánlható könyvek között.
Arra a kérdésre sajnos nem tud elfogadható választ adni a vezetőség, hogy mi alapján döntik el hogy egy mű ajánlható-e gyerekeknek, avagy sem.

Érdekes, hogy például Rejtő Jenő klasszikusait már nem kölcsönözhetik a tíz év alattiak, ellenben a Grimm, vagy Andersen meséit már igen, hiszen azok a köztudatban is gyerekolvasmányokként élnek. Pedig brutalitásuk időnként megdöbbentő, tehát az agresszivitás és a nyers durvaság irodalmi megjelenítése ezek szerit nem jelent problémát a besoroláskor. Na igen, a jó öreg kanonizáció…

Úgy tűnik, hogy fülszövegek és könyvajánlók alapján döntenek az illetékesek. Ezek pedig nagyon sokszor megtévesztőek lehetnek. És természetesen nem arról van szó, hogy gyerekkönyveket néznének felnőtteknek szánt műveknek…

A kortárs magyar szerzők többsége ugyanúgy szerzője valóban gyermekeknek szánt műveknek, mint alapvetően inkább a felnőttek számára megérthető alkotásoknak. Itt máris azzal a problémával találkozunk, hogy mit sorolunk szépirodalom és mit „nem szépirodalom” kategóriába, melyből az is  következik, hogy egy-egy gyerekkönyv sokszor „felnőttkönyv” is, s ez vica versa lehetséges.
Darvasi László Szív Ernő történeteibe például miért ne olvashatna bele az a kilencéves, akinek tetszettek az író leleményesen megcsűrt-csavart meséi? Mert itt-ott előfordul egy vulgáris kifejezés? Petőfinél és Csokonainál is van erre példa.

A szándék, mely megóvná a gyermeki lelket az egyelőre érthetetlen, vagy a fejekben zavart keltő felnőtt tartalomtól, alapvetően érthető, ám a kivitelezés zavaros és szakmaiatlan. Reméljük a könyvtár dolgozik még a szabályok finomításán, és saját könyvtárosaiknál komolyabb szakértőket is beavat majd a munkába.

 

(Fotó: wikipedia)

civilhetes.net

Pécsi szoborbotrány liszttel és mutyival

2014-ben leplezték le Pécsett Kligl Sándor Weöres-szobrát, melynek köztéri elhelyezése ellen már akkor látványosan tiltakozott Böszörményi István, aki transzparenssel jelent meg („Kligl Sándor Húzz el a szobroddal együtt”) az átadáson, majd liszttel öntötte le Kligl munkáját.

Böszörményi a minap bejelentette, hogy Pécsen ezentúl egyetlen szobrát sem állíthatják ki.

Böszörményi látványos, tavalyi akciójáért egyébként a Pécsi Járásbíróság elítélte az alkotót garázdaságért, s hivatalos figyelmeztetésben részesítette. Ennek oka a bíróság álláspontja szerint közbotrány okozása, hiszen Böszörményi megzavarta az ünnepi szoborleleplezést, s radikális megnyilvánulásával megrémisztette többek között a leleplezésen részt vevő iskolásokat is.
Persze, ha alaposabban áttekintjük Böszörményi megnyilvánulásának kiváltó okait, tisztább képet kapunk, hiszen ennek az érmének is két oldala van.

Kligl Sándor, kinek munkáját a szakma egy része kifejezetten vállalhatatlannak, giccsnek és Weöres emlékéhez méltatlannak tartja, tagja az NKA azon bizottságának, mely a szobor megalkotásához 5 millió forinttal járult hozzá, s ha ez sem volna elég, felsége, Lengyel Györgyi az EMMI közigazgatási államtitkára…

A szobor-lisztezős videó:

Böszörményi elfogadhatatlannak tartja, hogy a művészi érték tekintetében jócskán az elvárható szinten alul maradt szobor Pécs központjában kapott helyet, ráadásul tisztességtelen pályázati előnyökre is szert tett annak készítője.

Böszörményi István, akinek Kligl Sándorhoz hasonlóan jelenleg hat szobra díszíti Pécs köztereit, nyílt levélben tudatta a városvezetéssel, hogy a továbbiakban nem állít ki szobrot Pécsett.
Tiltakozásával szeretné felhívni a figyelmet arra a jelenségre, hogy a mostani kultúrvezetés országos szinten, kapcsolati alapon oszt ki nagy összegű támogatási pénzeket, s a művészek politikai állásfoglalását mindenek előtt szem előtt tartva részesíti előnyben tevékenységüket.

Mindemellett a legfontosabb és szó szerint szemmel látható problémának azt tartja, hogy Kligl Weöres Sándort ábrázoló kompozíciója egész egyszerűen gyenge teljesítmény, így normális esetben nem volna helye a magyar kultúra egy ilyen mértékben kiemelt színterén.

 

(Fotó: index.hu)

civilhetes.net

250 éve látta meg a napvilágot a fényképezés atyja

Az 1765. március 7-én született Joseph Nicéphore Niépce, a fotózás technikájának feltalálója.

Bár sokak szerint akkoriban már a „levegőben” volt a technológia felfedezésének lehetősége, mégis Niépce volt, aki először készített „fényképet” az emberiség történetében.

1826-ban készítette első, maradandó anyagát, melyet 8 órás exponálási idővel sikerült létrehoznia.
A felvétel lakása ablakából készült, s mind a mai napig megtekinthető. Mivel 8 órás expozícióra volt szükség, a kép mindkét oldalán fénylik a Nap. Ez nem igazán tesz jót a felvétel minőségének, de hát mégiscsak az első „fotóról” van szó. Megengedőek lehetünk annak minőségével kapcsolatban, főleg, hogy valójában se nem fotóról, se nem fényképről, hanem a fényképezőgép ősével, egy camera obscurával elkészített felvételről van szó.

A világ első, valódi fényképe Angliában készült 1905-ben. A ma az Egyesült Államokbeli Austin városában kiállított fényképet közel 50 évig elveszettnek hitték, de 1952-ben szerencsére előkerült.

Niépce ezüstkloridos megoldására a brit Királyi Természettudományos Akadémia nem igazán volt kíváncsi, ezért a módszer tökéletesítése érdekében kénytelen volt társulnia valakihez, hogy a kísérletek anyagi szükségleteit is sikerüljön rendezni. Akivel 10 éves partnerségi megállapodást kötött, nem volt más, mint Louis Daguerre.
1833-ig kísérleteztek együtt, amikor Niépce egészen váratlanul meghalt. Így Daguerre egyedül folytatta a munkát, s 1837-re elkészült a világ első, a gyakorlatban is viszonylag „könnyedén” alkalmazható képkészítési eljárásával.

Daguerre személyiségének árnyoldaláról tanúskodik annak ténye, hogy a technikát dagerrotípiának nevezte el, annak ellenére, hogy annak alapjait Niépce fejlesztette ki.
Valószínűleg még az sem igazán vigasztalná a fényképezés nagy francia úttörőjét, hogy még a dagerrotípiát is igen nehéz kimondani. Ha Daguerre számára kedvesebb lett volna egykori társának emléke, s „niépceotípiának” nevezte volna az eljárást, még nehezebb feladattal kellene most megküzdenünk, amikor a fotózás korai technikájáról ejtünk szót…

 

(Fotók: wikipedia)

civilhetes.net

„Azt hiszem, megtaláltuk a világ második legértékesebb könyvét…”

Ezt nyilatkozta annak a könyvnek a vizsgálatával és azonosításával megbízott kutató-könyvtáros, Remy Cordonnier, aki minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy Shakespeare Első fólió néven a szakmában számom tartott köteténekegyik legelső példányát találták meg a francia Saint-Omer városának könyvtárában.

A felfedezés világra szóló szenzáció, nem csupán filológiai, de összkulturális szempontból is.

Az 1623-ban, azaz Shakespeare halála után hét évvel kiadásra került kötet, melyben az általa írt, ma is ismert 38 színmű közül 36 szerepel, Mr. William Shakespeare vígjátékai, királydrámái és tragédiái címmel jelent meg, mindössze 750 példányban (bár ez a szám akkoriban nem volt kifejezetten alacsonynak mondható). Ma 230 példány hollétéről tudunk.
A „megtalált” kötetről azonosításáig azt gondolták, hogy egy 18. századi utánnyomásról van szó. Bizonyos, hogy kollégiumi műkedvelő előadások rendezésére használták a kiadványt, melyről egészen biztos, hogy korabeli alkalmazói se tudták, hogy mekkora értékkel bír valójában a kötet, melyből a túlontúl sikamlósnak ítélt szakaszokat egész egyszerűen kihúzták.

Remy Cordonnier nyilatkozata több szempontból is megállja a helyét, hiszen egyfelől Saint-Omerben található a Guttenberg által nyomtatott biblia-példányok egyike is, mely valószínűleg a világ legértékesebb könyve lehet, ugyanakkor a megtalált Első fólió 2006-ban árverésen értékesített, másik darabja 6,8 millió dollárért kelt el, ami átszámítva nagyjából 1,8 milliárd forintot jelent.

A Shakespeare által alapított Globe Színház egykori épületének helyszínétől nem messze található Shakerspeare's Globe-ban kerül kiállításra a kötet 2016 júliusában.
Aki a júliusi ünnepélyes kiállításmegnyitót követő 2 hónapban jár Londonban, megtekintheti Shakespeare örök érvényű műveinek egyik legelső kiadását.
Ránézésre talán semmi különös. Egy régi könyv a 17. századból. Valójában azonban nem más rejlik benne, mint a világirodalom legnagyobb hatású életművének 36, korai posztumusz kiadású darabja.      

 

civilhetes.net

A Fővárosi Törvényszék rehabilitálhatja Hóman Bálint egykori kulturális minisztert

Hóman Bálint egykori kultuszminisztert 1946-ban háborús bűntett vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a Népbíróság, s 1951-ben bekövetkezett haláláig valóban börtönben töltötte utolsó éveit az egykori politikus.

A vád lényege az volt, hogy amikor 1941-ben Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, Hóman is kormánytag volt, s szavazatával támogatta a folyamatokat.
Az ügyész és a védő is Hóman felmentését kérte.

A Veritas Történetkutató Intézet az ügyben felkért szakértője elmondta, hogy a szóban forgó időszakban Magyarországnak nem volt más választása, mint dönteni a két rossz között: a Szovjetunió mellé áll, vagy a Harmadik Birodalom oldalán lép be a háborúba. Horthy az utóbbit választotta. A kormánytagoknak azonban nemigen volt választási lehetőségük annak tekintetében, hogy támogatják-e a kormányzó elgondolásait, avagy sem, de az bizonyos, hogy semmiképpen sem lett volna döntő ereje a tiltakozásnak. Mindez egy kultuszminiszter oldaláról nézve különösen igaznak bizonyul. Mindazonáltal mindenkinek lehetősége lett volna nem aláírni a dokumentumot. Vagy mégsem?

A szakértő szerint Hómant és képviselőtársait valószínűleg kész helyzet elé állították, így az aláírás tevőleges eseménye semmit sem jelentett a szovjet félnek másnap elküldött hadüzenet tekintetében.
Ráadásul június 26-án (nagy valószínűséggel a szovjetek) légitámadást intéztek Rahó közelében, melynek során többek között lebombáztak egy egész vonatszerelvényt is. Horthy tehát – ha korábban vacillált volna arra nézve, hogy mely oldalra álljon Magyarország – eldöntötte, hogy a szovjetek ellenségként tekintenek ránk a jelek szerint, így nem kérdés, hogy ellenünk vannak, így mi jobb híján a Németekkel. A támadás azonban több történész szerint is tévedés volt. A helyzet minden esetre egyértelművé tette a tényállást.

A Népbíróság döntése mindent egybevetve súlyosan elmarasztalhatónak tűnik jelenkorunkból nézve, hiszen tévedés azt állítani, hogy Hóman Bálint személyesen hibáztatható a szovjeteknek küldött hadüzenet megfogalmazásának és hitelesítésének ügyében. Minden esetre az életfogytiglani börtönbüntetés korántsem volt azonos súlyban Hóman vélt, vagy valós felelősségével.

 

civilhetes.net

Izgalmas Radnóti-dedikációkötet készül

Idén tavasszal kerül a könyvesboltok polcaira Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész minden bizonnyal meghatározónak ígérkező kötete.

Több mint 500 Radnóti-dedikáció segítségével térképezi fel a költő személyes kapcsolatrendszerét, mely ugyanúgy tartogat izgalmas magánéleti újdonságokat, mint az írói munkásság mérföldköveinek számító ismeretségek adatmorzsáit.

A költő özvegyének tavaly bekövetkezett halála sok tekintetben reneszánszát hozta a Radnóti-kutatásnak, noha nem mintha örömmel töltené el a szakmát Gyarmati Fanni halála, azonban óhatatlanul megnyíltak a kapuk a hagyaték eddig érinthetetlen darabjainak vizsgálata előtt.
Bíró-Balogh munkája ellenben nem köthető ide, hiszen a szegedi irodalomtörténész már 2001 óta foglalkozik Radnóti Miklós dedikációival.

Ez a kissé különösen csengő megnevezéssel bíró kutatási terület közel sem olyan könyvtárporos, ódon valami, mint amilyennek talán első hallásra gondolhatná az ember. A roppantul komoly filológiai kutatás eredményeképpen napvilágra kerülhetnek olyan információk az író életrajzára nézve, melyek alapjaiban változtathatják meg a róla kialakult képet. A dedikációk egyszerre árulnak el rengeteg mindent a dedikálóról, a dedikáció körülményeiről, s legfőképpen arról, hogy a szerzőt milyen kapcsolat fűzte ahhoz a személyhez, kinek számára maga a rövid (néha nem is olyan rövid) bejegyzés készült.

Bíró-Balogh Tamás munkája során lelkes segítőtársra lelt Gyarmati Fanniban is, aki pótolhatatlan értékű információkkal segítette a kutató munkáját, hiszen nála aligha tudhatta volna jobban más élő ember, hogy merrefelé érdemes még körülnézni az értékes anyagokat keresve. Persze nem egy, nem két dedikált kötet volt Fanni tulajdonában mindemellett. A segítségnyújtás egyébként nem lehetett könnyű az özvegy számára, hiszen Radnóti csupán egyetlen alkalommal dedikált feleségének…

A kritikai igényű, tehát sok jegyzettel és magyarázattal ellátott kiadvány nem csupán a szakma számára lesz érdekes, hiszen Bíró-Balogh munkáiban (a szerző legismertebb szakmai szövegei Kosztolányi Dezső munkásságával foglalkoznak) mindig igyekszik nyitni a szélesebb olvasórétegek felé: írásai könnyen értelmezhetőek, jól befogadhatók, ugyanakkor szakmaiságuk terén egy szemernyi kívánnivalót sem hagynak maguk után.

Reméljük, tavasz elején már elmerülten lapozgathatjuk a Radnóti Miklós dedikációit tartalmazó, elemző, értelmező kötetet.

 

civilhetes.net