Örömlányok az első világháborúban

Talán különösen hangzik, de arra is volt szabály a fronton, hogy ki mennyi időt tölthet a hölgyekkel, méghozzá ranghoz mérten.

És bizony nem akárkiből lehetett örömlány sem…

Különleges konferenciát szerveztek nemrégiben Budapesten, melynek témája a szex körül forgott, ritka eseményként borzolva fel némileg a tudós társadalom kevésbé ellenálló tagjait, s rengeteg izgalmas információt szolgáltatva mindazon szakértők és érdeklődők számára, akik nem dugják a fejüket jegyzeteik közé, ha mondjuk arról szól egy filológiai előadás, hogy milyen ruhát kellett viselniük a prostituáltaknak a fronton 1915 és 1918 között.

A Habsburg Történeti Intézet A háború és a szexualitás címmel megszervezett konferenciája igazán rendhagyónak mondható, bár a szex és a front előfordulhat, hogy némelyekben így együttesen mégiscsak természetes módon vet fel néhány olyan kérdést, amely kimondottan arra irányul, hogy akkor most mit csináltak odakint a katonák, ha már nagyon hiányzott az asszony. A kutatók is kíváncsiak voltak rá.

Érdekes például, hogy az Osztrák – Magyar Monarchia hadügyminisztériumában külön vezetője és felügyelője volt a „bordélyügynek”. A katonai vezetés nem szerette volna ugyanis, hogy a katonai létesítmények és a harcterek környékén üzemelő bordélyházak az ellenőrizetlenség miatt esetleg különféle fertőzések terjedésének melegágyaként szolgáljanak. Így inkább úgy döntöttek, hogy megszervezik a kitelepített hadi bordélyok intézményrendszerét, ezzel is felügyelve az emberi szükségletek ezen területét is. Ez azért elég bizarr, valljuk be.

Valójában 1915-ől kezdve vált hivatalossá és központilag irányítottá a bordélyok működése, s egy-egy lovas-, vagy gyalogoshadosztályra egy-egy bordély kellett jusson. A zsúfoltabb területeken még tartalék bordélyokat és üzemeltetett a császári és királyi hadsereg, nehogy baj legyen.

Minden bordélyban volt madame, tisztviselő és igazgató is, ahol háromféle beosztás volt a lányok foglalkozására nézve: tiszti-, első osztályú legénységi és másod osztályú legénységi prostituált.
A tisztek fél óra és két óra közötti időintervallumban élvezhették az örömöket, a bakáknak azonban csak negyed óra járt, ráadásul még az óvszerért is plusz 20 fillért  fizetni kellett.

A lányoknak is csukaszürke uniformist kellett viselniük a katonákhoz hasonlóan, de például a tábornoki örömlányok vörös posztósávot hordtak a harisnyájukon, jelezve ezzel „kitüntetett” szerepüket.

Persze közel sem volt mindez valamiféle szecessziós bájjal fűszerezett élet. A lányokat nem sokra tartották, a fertőzötteket, vagy az alkalmatlanokat például billoggal megjelölve az ellenséges területekre üldözték.
A hadszíntéren dolgozó nők közül sokan drogfüggők, vagy alkoholisták lettek, s szolgálatuk leteltét követően a legtöbben már sohasem tudtak visszailleszkedni a társadalomba. Hasonlóan a frontkatonákhoz.

 

(Fotó: atgetphotography.com)

civilhetes.net