Egyéb kategória bejegyzései

Ha szerda, akkor életbe vágó döntések az egészségügyben

Szerdán ünnepli az ország valamennyi egészségügyi intézménye Semmelweis Ignác születésének  197-ik évfordulóját, s mintegy mellesleg az is kiderül, hogy mit takar a két kormányrendelet az egészségügyi dolgozók bérének alapilletményhez igazításával kapcsolatban.

Érdekes pillanatokat tartogatnak időnként a jeles napok, s természetes, hogy a kormány sem véletlenül választotta épp július 1-jét a rendeletek közlésének dátumaként. Az majd kiderül, hogy a cél a kellemes meglepetés, vagy a hideg zuhany volt-e.

Lengyel Györgyi, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára kedden Zalaegerszegen megszólalt a témakörben egy kicsit részletesebben is. Úgy fogalmazott, hogy a kormányrendeletek lehetővé teszik, hogy az egészségügyi dolgozók bérei már ne a 2012-es alapilletmény nyomán kerüljenek kiszámításra, hanem végre igazodjanak a jelenlegi illetményhez. A mozgóbérek kényszerű befagyasztottsága így lényegében véget ér, s ismét lesz értelme mozgó bérről beszélni.
Mindennek megfelelően a túlórák, az ügyeleti díj, a készenléti díj, valamint a műszakpótlék is valós számok szerint kerül kiszámításra.
Várni kellett három évet, de mindez semmiség ahhoz képest, hogy az egészségügy helyzete már közel harminc éve olyan, amilyennek sajnos ismerni vagyunk kénytelenek.

A szakágban dolgozók elhivatottsága az egyetlen olyan jelenség, mely azt indokolhatja, hogy még nem omlott össze az egészségügy. Olyan kevés pénzért és olyan szinten alkalmatlan közegben kényszerülnek gyógyítani és beteget ellátni a szakdolgozók, hogy arra nem is igen találni megfelelő szavakat, s ha valaki a Balkánt kezdi emlegetni egy-egy fővárosi kórház állapotával és felszereltségével kapcsolatban, akkor ez bizony a Balkánra nézve degradáló.

A kormány nyilvánvalóan bízik benne, hogy a mostani két rendelettel sikerül egy kis időt nyernie, de egész biztosan nem gondolja úgy, hogy ezzel vége, kész, megoldottuk a dolgozók problémáit.

Azt mindmáig nem lehet tudni, hogy milyen pénzügyi intézkedésekkel tervezik hosszú távon elhárítani az egészségügyben kialakult, tarthatatlan helyzetet, bár minden ésszerű megoldást szívesen fogad az ágazat.

 

(Fotó: vaol.hu)

civilhetes.net

Jelenleg közel 200 háziorvosi praxis betöltetlen

Harmincnál is több magyar településen okoz problémát a jelenség.

A fiatal orvosok közül csak nagyon kevesen lesznek háziorvosok, ugyanakkor a frissen végzettek jelentős része külföldön próbál szerencsét, hiszen néhány kilométerre a határtól nyugat felé, már sokszorosát keresheti egy kezdő orvos annak a pénznek, amit magyar közalkalmazottként havonta megkap.

A háziorvosi praxisok betöltésében jelenleg nyugdíjas orvosok segítenek.

Jelen pillanatban húsznál is többen vannak azok a háziorvosok, akik már nyolcvanadik életévüket is betöltötték. Nyilvánvalóan szívesebben élnék nyugdíjas éveiket, minthogy napi szinten háziorvosként praktizáljanak, ugyanakkor ők mentik meg a jelzett 30 község jó egynéhány praxisát.

A probléma minden bizonnyal a rendszerben keresendő, hiszen ha bármi miatt is kecsegtető volna egy fiatal orvos számára a háziorvosi állás, valószínűleg többen érdeklődnének a betöltetlen praxisok iránt. A valóság azonban azt mutatja, hogy az erősen alulfizetett háziorvosi állások minden egyéb, orvosi praxisnál népszerűtlenebbek. A kivándorlás problematikájában pedig természetes, hogy ez a szektor talán a többinél is látványosabban megsínyli az orvosok külföldi karrierépítési kísérleteit.
Mindez azért súlyos jelenség, mert a közeljövőben esély sincs arra, hogy valami miatt egyszerre érdekessé váljon háziorvosnak lenni egy frissen végzett szakember számára, aki gyakran tíz évnél is több időt töltött egyetemi képzéssel (nem mellesleg a világ egyik legnehezebb képzésével).

Géderlak és Ordas települések problémája igen jól szemlélteti a helyzetet. A területi ellátást tehát két településre kell megoldania a jelentkezőnek (ez összesen 1474 ellátandó személyt jelent csupán), mindehhez ma már egy remekül felszerelt rendelő és egy két garázzsal is rendelkező szolgálati lakás is biztosított.
Nem hangzik rosszul. Az viszont már annál inkább, hogy a két településnek összesen legfeljebb havi 1 millió forintja van arra, hogy fenntartsa a rendelőt, rezsit fizessen, takaríttasson, emellett pedig közel sem utolsó sorban biztosítsa a védőnő, a háziorvosi asszisztens, és végül az oly áhított háziorvos bérét.
Még abba is siralmas belegondolni, hogy kiszámoljuk, mennyi pénz maradna az orvosnak havonta.

Végiggondolva a helyzetet, az is csoda, hogy valaki ma Magyarországon ilyen kondíciók mellett egyáltalán elvállalja az állást. Annak ténye, hogy „csupán” 30 teleülésen jelent problémát a háziorvos-kérdés, talán még viszonylag szerencsésnek is mondható…

 

civilhetes.net