2015. április hónap bejegyzései

A Gucci-eminenciás rejtélye

Habony Árpád jelenleg a magyar közélet talán legérthetetlenebb szereplője. Nem saját jogán, hanem a körülötte kavargó anomália miatt.

Nincs abban semmi szokatlan, hogy egy miniszterelnöknek valaki tanácsokat ad. Jó esetben ezt veterán szakértők teszik, akik tisztában vannak egy-egy szakterület praktikáival, tapasztalt és nagy tudású emberek. Magyarországon hozzászokhattunk, hogy az ilyen nemes eszmék maximum nyomtatásban materializálódnak, az anyagi valóságba már nem szivárognak át. 2015 Magyarországán egyáltalán semmi különösebben furcsa nincs abban, hogy egy díszítőszobrász-polihisztor a miniszterelnök elsőszámú bizalmasa, akinek a szavai közvetlenül befolyásolják a kormányzást.

Országszobrász az árnyékokban

Felháborodhatunk persze ezen, megkérdezhetjük, hogy mégis hogyan gondolta ezt Orbán, de igazán, a Fidesz az elmúlt években bizarrabb dolgokkal is megajándékozott már minket. A furcsaságok ott kezdődnek, hogy a Fidesz prominensei közül többen kézzel-lábbal tagadják a tökéletesen nyilvánvalót.
Habony Árpád bejáratos a Parlamentbe, frakció- és kormányülésekre, gyakorlatilag mindenhol ott van (vagy legalábbis lehet), ahol fontos kormányzati döntések születnek. Ez nem spekuláció, hanem olyasmi, amit fényképekkel, videókkal és szemtanúkkal igazolni lehet.

Pont őt kellene szégyellni?

Mi baja származhatna abból Orbánnak, ha azt mondja, „igen, Habony Árpád a tanácsadóm”? Megrendülne az emberek hite az ítélőképességében? Aligha – ez már jóval korábban megtörtént, aki pedig még kitart mellette, azt nem Habony fogja elüldözni. Hiszen ott van ő már jó ideje, a tábornak eddig sem volt vele különösebben gondja. Lehet, hogy nem egy nyugati értelemben vett vállalható figura, de hát Lázár vagy Semjén sem az, és őket sem tagadják le.

Sokkal károsabb lehet a ködösítés, a lehető legnyilvánvalóbb terelés, ami most zajlik – olyan tökéletes káosz és kommunikációs bénázás ez, mintha egy profi tervezte volna. Ki tudja, talán Habony ötlete volt ez is. Nincs mit eldugni rajta, mert minden szempontból van nála botrányosabb alak tűz közelében.

Amilyen gyorsan zajlik ma a közélet, még az is lehet, hogy hamarosan kiderül, miért akarja elhitetni Orbán és a fél Fideszes vezetőség (akikhez eljutott a memo), hogy az ég márpedig zöld. Addig marad a találgatás.

 

civilhetes.net

Egy sötétségben fogant törvény sötét oldala

A Kaposváron történt brutális gyilkosság a trafiktörvény egy újabb értelmetlen, és mint a tapasztalatok mutatják, rendkívül veszélyes pontjára hívta fel a figyelmet. Kétséges azonban, hogy ettől változik-e bármi is.

A trafikok körül nagyon nehéz olyan momentumot találni, ami ne lenne égbekiáltóan botrányos – kezdve azzal, hogy a komplett dohánykereskedelmet sikerült a Fidesznek átjátszania urambátyámok kezébe, zéró szakmaiságot vagy tanúsítva az egész folyamat során. Vannak azonban ezen kívül előre nem látott vonzatai is a nagy ívű reformnak.

Azt már fel sem veszi az ember, hogy a tapasztalatlan külföldiek a 18-as karikás, elsötétített kis üzleteket talán egy rendkívül sikeres, franchise-rendszerű peepshow-hálózatnak hiszik – lassan hozzászoktunk, hogy így legalább a magyar ember pillanatok alatt megtalálja a dohányboltot. Igaz, korábban nem jelentett gondot a keresés sem, hiszen mindenhol vásárolhatott cigarettát, de ez mellékes kérdés.

Én nem látom őket, ők sem látnak engem

Gondoljunk azonban bele: egy dohánybolt, ahogyan arra Szita Károly, Kaposvár polgármestere is felhívta a figyelmet, jellemzően egyszemélyes üzlet. Néhány négyzetméter, egy pult, rengeteg áru és egy kassza. Az utcán egy-egy szál cigiért is késelnek meg embereket alkalomadtán, és azt sem mondhatjuk, hogy Magyarországtól idegen volna a bolti rablás koncepciója.

Adott tehát egy bolt, amelyben egyetlen ember dolgozik, kiszolgáltatott körülmények között, rengeteg azonnal elvihető értékkel – és mindezt elsötétítve, hogy még véletlenül se lássa senki, ha baj van. Nem csak a rablást vagy a gyilkosságot akadályozhatná meg alkalomadtán, ha valaki belátna az utcáról, de mondjuk egy szívinfarktus esetén is hasznos volna.

Kit védünk mitől?

És mi értelme az egésznek? Hogy a kiskorúak ne láthassák a cigarettavásárlás folyamatát. Nehéz nem azt feltételezni, hogy ez nem valamelyik KDNP-s gondolkodó agyából pattant ki. Ha a gyerek nem látja, ahogy cigit vesznek az emberek nem is próbálja ki. Hogy az iskolától hazáig tizenheten jönnek szembe dohányozva, az pedig mellékes, hiszen nem látta, ahogy megvették a dohányt (vö. ha a gyereknek melegeket mutogatunk, meleg lesz).

Ugyanakkor örülhetünk, hiszen Lázár János azonnal jelezte, ha bebizonyosodik, hogy az elsötétítésnek köze van ahhoz, hogy esetleg bátrabban rabolnak-gyilkolnak a dohányboltokban a bűnözők, azonnal benyújt egy módosító indítványt. Az öröm persze nagyobb lenne, ha egyáltalán nem kellene ezt a józanészi értelemben vett vonatkatasztrófát toldozgatni.

 

(Címlap forrása: kaposvarmost.hu)

civilhetes.net

Az Iszlám Állam elleni harc rizikófaktora

Lényegében az egész nyugati világ azzal van elfoglalva, hogy miképpen lehetne hatékonyan felvenni a harcot a szinte semmiből egyszerre felbukkanó Iszlám Állammal, mely azonban módszereit tekintve szinte semmilyen fenyegetéstől, vagy észérvtől nem riad vissza.

De vajon mennyire jó ötlet jóhiszeműen beleugrani egy ilyen háborúba? Mert a dolog valószínűleg jár némi nemzetbiztonsági kockázattal.

Hende Csaba és társai teljes mellszélességgel támogatják annak gondolatát, hogy Magyarország is vegyen részt a harcokban, noha nem is a félelmetes honvédségi légierővel, vagy megdöbbentő hatékonyságú, alig elavult harckocsiállományával, de világszinten pótolhatatlan kiképzőtisztjeivel, tehát humán szakmai erővel. Ma már tény, hogy megyünk, nem honvédségi álom. Hende vasalhatja  a hajtókáit.

Azt azonban egyelőre nem tudjuk, hogy a nagy lelkesedésben számolt-e valaki a magyar nemzetbiztonság kiválóságai közül azzal a nem teljesen elhanyagolható jelenséggel, hogy a harcokban való tevőleges részvételünk potenciális terrorfenyegetettségnek teszi ki hazánkat. Ugyanis a radikálisok szerte a világban rendelkeznek kisebb-nagyobb diaszpórákkal, melyek feltűnés nélkül működnek a legkülönfélébb országokban, s lényegében azt csinálnak, amit akarnak egy olyan hatósági apparátussal bíró közegben, mint amilyen a miénk.

Mindazonáltal a magyarországi iszlám hívők számára sem lesz egyszerű a helyzet, hiszen a többség nem igazán tesz különbséget hívő és radikális között. Szinte biztos, hogy lesznek atrocitások, még akkor is, ha a közvélemény csak kevéssé érdekelt a hazánktól távoli harcok ügyében. Egy kis terroristázás biztosan elfér majd.
Ugyanakkor eljön annak is az ideje, amikor a világszerte egyre sűrűsödő terrorakciók hatására megtelepszik majd a magyarok fejében a paranoia, s minden sarokban terroristát látunk majd, akárcsak az amerikaiak 2001 után. Nekünk még konkrét támadásra sem lesz szükségünk. A magyar ember higgadt, de a biztonság kedvéért csak fél szemmel alszik.

Ne legyen igazunk. Érjen véget a most már úgyis megkezdődő folyamat úgy, hogy Magyarország ne kerüljön teljesen indokolatlanul már megint kereszttűzbe, mint eddig a történelem során annyiszor. Legyen ez egy kicsit több, mint áprilisi jókívánság.

 

(A kép forrása: korkep.sk)

civilhetes.net

Miért nincs soha szakmai konszenzus oktatásügyben?

Vajon mi lehet annak az oka, hogy a kormány rendre radikális megoldások tervezeteivel hozakodik elő, ha az oktatásügyről van szó?

Teljesen mindegy a jelek szerint, hogy közoktatásról, felsőoktatásról, vagy épp felnőttképzésekről beszélünk, a javaslatok szinte minden esetben igyekeznek teljességgel átformálni a meglévő rendszereket, függetlenül attól, hogy azok megfelelően működnek-e, vagy sem.

Nem kétséges, hogy a magyar oktatás valamennyi területén átalakítást és a nyugati megoldásokhoz képest újragondolást igényel, azonban nincs olyan oktatásügyi reform, amit szakmai egyeztetés nélkül, hetek alatt megvalósíthatna bármilyen kormány is. A hallgatók és az oktatók, a pedagógusok nem hagyják szó nélkül az ámokfutásokat. Az oktatás roppantul érzékeny területén egész egyszerűen nem lehet a gazdasági szektor mintájára működni. Az idő és a módszerek szerepe olyannyira fontos, hogy egész egyszerűen nincs és nem is lehet mód a statisztikai és a csupán számokhoz köthető gondolkodásra.

A Raoul Wallenberg megszüntetésének gondolata is egész bizonyosan egy olyan javaslat, mely a kormány szemszögéből mind személyes, mind financiális okokból jó ötletnek tűnik. Hatásaira azonban csak öt-tíz-tizenöt éven belül döbbenhetünk rá. Jelenleg az egyik legjobb középfokú egészségügyi szakképzés folyik az intézményben. Ha ez megszűnik, vagy mondjuk így, átcsoportosításra kerül, annak a levét az egészségügy issza meg.

A nemzetközi kapcsolatokhoz szorosabban kötődő egyetemi alap és mesterképzések felfüggesztése minden bizonnyal gyors centralizáláshoz vezetne, s kizárólag egyetlen intézmény nyújtana egy ideológiailag finomított képzést, burkolt politikai irányítás alatt. De mi a végcél? Ugye nem az, hogy a fiatalok képtelenek legyenek olyan tudást szerezni az egyetemeken, melyet külföldön is elismernek, s a friss diplomások versenyképes fizetések fejében hasznosíthassák azt nyugaton?
Mert arról nyilván szó sem lehet, hogy a röghöz kötés helyett, vagy akkor hát azzal párhuzamosan  megemeljük a béreket.

És a doktori képzések? Vajon tudják odafent, hogy a gyakorlatban miképpen működik egy PhD képzési folyamat? Az átalakítási tervezetek alapján aligha.
És mit szeretnének? Ellehetetleníteni és központosítani? Azért ezt nem feltételezhetjük. Vagy legalábbis nem mernénk feltételezni…

 

(A kép forrása: fenteslent.blog.hu)

civilhetes.net

A kormány beleavatkozna a doktori képzések rendszerébe is

A napokban publikált kormányelképzelések alapján nem csupán az alapszakokon és mesterszakokon elérhető képzések egy részét kívánná megszüntetni a kormány, de tudományos indíttatásuktól túlfűtötten a PhD képzések menetével kapocslatban is radikális és tökéletesen destruktív javaslatokkal álltak elő.

Nem arról van szó, hogy egy-egy elemét tekintve másképpen gondolják működőképesnek a jelenlegi doktori képzési folyamatokat a minisztériumban. Nem is arról, hogy új elképzelésük volna egy hatékonyabban üzemelő rendszerről. Úgy tűnik, hogy ismét a klasszikus szituációval számolhatnak – ezúttal a PhD-képzések iránt érdeklődő, a tudományos pályán elindulni szándékozó fiatalok. Dilettantizmus dilettantizmus hátán…

A javaslat szerint a jelenlegi három éves képzést négyre kell bővíteni (ez önmagában rendben is volna), ám míg eddig hat éve volt egy doktori ösztöndíjasnak arra, hogy leadja disszertációját, a kormánygondolat alapján ennek is bele kellene férnie a négy évbe. Közben (egész pontosan a negyedik félév végén) valamiféle központi vizsgát kellene tennie mindenkinek, függetlenül attól hogy mechatronikai mérnök, vagy klasszika filológus.

Két lehetőség van: lehet, hogy a javaslatokat olyanok dolgozták ki, akik csak gyakorlatilag rendelkeznek doktori fokozattal, mert vagy megírták helyettük a disszertációt, vagy egyszerűen csak kaptak egy dr.–t a nevük elé, jó magaviseletük jeléül; míg a másik eshetőség konkrét rombolási szándékot feltételez: a magyar doktori képzések minőségének tökéletes leamortizálásának szándékát. Talán csak azért, hogy ne kacsintgasson olyan látványosan külföldi irányba a kisdoktor.
Bízzunk benne, hogy inkább az első lehetőség él, s csupán lelkes laikusok akarnak megfelelni feletteseiknek, s a minden bizonnyal napokon belül megkezdődő ellenállási hullámra reagálva visszavonják a javaslatokat.

Mind emellett természetesen a pénz is szóba jött: aki nem vizsgázik le ügyes alapszakoshoz méltó módon, vagy nem nyújtja be időben disszertációját, az visszafizetheti az elmúlt két év „ösztöndíjait”, úgy 2,5 millió forintot. Kész. Van fekete, meg fehér.

Egyelőre szeretnénk azt hinni, hogy mindez valami áprilisi tréfa, s jövő héten bejelenti a kormányszóvivő, hogy „csak vicceltünk, de tényleg”.

 

(Kép forrása: youtube.com)

civilhetes.net

Az Unió azonnali intézkedéseket sürget a Földközi-tengeri menekülthullám ügyében

Egy tíz pontból álló tervet dolgozott ki azonnali hatállyal az Európai Unió a további halálesetek megfékezésére.

A Líbia és Olaszország közötti Földközi-tengeri szakaszon folyamatosan menekülő migránsok ügye nem tűr halasztást. Naponta indulnak újabb hajók a viszonylagos jó időjárási körülményeknek köszönhetően, s teljes életveszélyben van mindenki, aki az embercsempészek hajóira száll.

A vasárnapi hajószerencsétlenséggel kapcsolatban hétfőn kiderült, hogy nem 700-an, hanem 900-nál is többen utaztak azon a lélekvesztőn, melynek eddig összesen 28 túlélőjét sikerült kimenteni a tengerből. Hétfőn egy újabb hajó került veszélybe a líbiai partoktól 48 kilométerre, s a helyszínre siető máltai és olasz csapatok gyorsaságuk ellenére is húsznál több halottról számoltak be.


Fotó: theguardian.com

A Líbiai háború okozta hihetetlen, sosem látott menekülthullámmal egész egyszerűen muszáj valamit kezdenie az Uniónak, hiszen hatalmas tömegek vesztik életüket, míg igyekeznek minden áron eljutni Európába. Jogi lépéseket is fontolgatnak a menekültügyi szakemberek, hiszen például a szíriai menekültek sikeresen partot érve 90%-os biztossággal megkapják az uniós vízumot, ennek ellenére mégis az embercsempészekkel való életveszélyes üzletre kényszerülnek.
Egy lélekvesztőre nagyjából 1,5-2 millió forintba kerül a „jegy”. Ebből az összegből első osztályon, repülőgépen is bőven utazhatna bárki, aki Líbiából kívánna eljutni Olaszországba, feltéve, ha még otthonába megkapná a vízumot.    

Az Uniós tíz pont elemei közé tartozik az is, hogy meg kell semmisíteni a csempészek hajóit, s meg kell erősíteni a tenger ellenőrzését az érintett szakaszokon.
2014 őszén ért véget az olaszok által működtetett Mare Nostrum misszió, melynek lényege igen komoly kapacitással a tenger csempészútvonalainak folyamatos ellenőrzése, illetve az esedékes mentések biztosítása volt. A missziót felváltó Triton projekt csupán határőrizetet biztosít, s ami a legnagyobb baj: nem terjed ki a líbiai partokra, ahol a legtöbb baleset történik.

 

(Címlap: safety4sea.com)

civilhetes.net

60 milliárdos injekció a kórházaknak

Gyors határozatában arról döntött a kormány, hogy 60 milliárd forintot csoportosít át a kórházak megfelelő működésének érdekében az egészségügyi intézmények köztartozásainak csökkentésére.

Jelen pillanatban a legfontosabb feladat, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Állami Egészségügyi Ellátó központ megtalálja a megoldást, mielőtt katasztrófához vezetnének az utóbbi hét eseményei.

A kórházak konszolidációjának végrehajtásáról az egészségügyért felelős szakminiszternek október végéig el kell készítenie beszámolóját, azonban szóba sem jöhet, hogy addig ne történjen semmiféle komolyabb lépés, hiszen a kórházak működéséért felelős beszállítók csak akkor végzik a továbbiakban megszokott munkájukat, ha a kórházak kifizetik a járandóságukat.
Az utóbbi napokban még tovább nőt a kamatoknak köszönhetően a kollektív adósság mértéke, s jelen pillanatban egyik állami egészségügyi intézmény sem képes megfelelően fizetni például a közüzemi szolgáltatási díjakat.

Az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete, valamint az Orvostechnikai Szövetség nemrégiben egy levélben kereste fel Orbán Viktort, kérve a miniszterelnöktől, hogy mihamarabb hajtsa végre az ígért, 60 milliárdos kórházi konszolidációt, különben összeomlik a magyar egészségügyi rendszer.

A levélben többek között az is szerepel, hogy a szakszövetségek számításai szerint mára bőven meghaladta az adósság a 60 milliárdot, s számításaik szerint mostanra 90 milliárdos tartozásról célszerű beszélni, akármennyire is súlyosan hangzik a helyzet.

Az egészségügyi államtitkár egy sajtóinterjúban arról beszélt hétfőn, hogy nagyon meg kell fontolni minden olyan adóforint sorosát, melyet az egészségügy megsegítésére különítenek el, hiszen még az is problémát jelent, hogy az egészségügybe egyáltalán pénzt juttasson az állam, nemhogy rendezze adósságait.
Zombor Gábor felhívta figyelmet: a most megteremtett 60 milliárd forint nem az Egészségbiztosítási Alapból származik, hanem külső forrásokból. Hozzátette azt is, hogy reméli, ez az utolsó ilyen konszolidációs összeg, amit elő kell teremteni.

 

(A kép illusztráció – Forrás: ning.com)

civilhetes.net

Nyílpuskával gyilkolt az ámokfutó diák Spanyolországban

Számszeríjjal ölte meg tanárárt Barcelonában egy 13 éves kisdiák a Joan Fuster gimnáziumban hétfő délelőtt.

Az ámokfutó gyermeknél a hatóságok sajtótájékoztatója szerint több fegyver is volt.

A 13 éves diák iskolatársai szerint már többször is fenyegetőzött azzal, hogy megöli az iskola összes tanárát, majd öngyilkos lesz. Senki sem vette komolyan a különc fiút, hiszen efféle mondatok ha nem is gyakran, de időnként elhagyhatják a kiskamaszok száját, főleg, ha odahaza nincs minden rendben, s az iskolai teljesítmény is csökkenő tendenciát mutat. Ilyen van. De olyannal még nem találkoztak Spanyolországban (sem), hogy egy gyerek véghezvigye efféle fenyegetéseit.

A fiút a kiérkező rendőrök az iskola előtti téren fogták el, s elszállították egy a közelben lévő pszichiátriára. Megdöbbentek, amikor egyéb fegyvereket is találtak nála. A valószínűsíthetően az interneten talált összeszerelési útmutató alapján, otthon fabrikált nyílpuska mellett egy nagyméretű bozótvágó kést és egy sörösüvegből készült Molotov-koktélt koboztak el tőle.

Rengeteg szemtanúja volt az esetnek. Ők arról számoltak be, hogy a fiú délelőtt 10 óra környékén, tanórájához képest késve érkezett az iskolába, s a tanterembe belépve, ahol már folyt a spanyol óra, megkérte tanárát, hogy menjen oda az ajtóhoz. Amikor a tanár odasétált, a diák elővette a fegyvert és arcon lőtte a nőt, majd az oktató az osztályban tanuló lányát is megsebesítette.
A zajra átjött a szomszédos teremből egy újabb tanár, akit a merénylő mellkason lőtt. A pedagógus röviddel a találat után belehalt a sérülésbe.

A fiú ezek után folytatta, amit elkezdett. Egy újabb tanterembe rontott be, ahol egy tanulót sikerült kulcscsonton szúrnia, végül még egy matematika tanárt is megsebesített, mielőtt elhagyta volna az épületet.
A sérülteket kórházban ápolják, a szerencsének köszönhetően egyikük állapota sem válságos.

A katalán hatóságoknak fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek a fiúval, aki nem állítható bíróság elé, hiszen gyerekkorú. A pszichiátriai vizsgálatok eredményeire vár a rendőrség.

A rendőrség a délutáni házkutatás során a meg nem erősített sajtóértesülések szerint egy a fiú által készített listát talált, melyben a diák összegyűjtötte, hogy pontosan kikkel akar végezni.

 

(Címlap: lavanguardia.com)

civilhetes.net

Hétfőn hallgatói fórumot szerveznek az ELTE-sek a Társadalomtudományi kar megszüntetésének kormánytervezete kapcsán

Mint ahogyan arról korábbi cikkünkben már beszámoltunk, a kormány egy tervezete szerint szeretné megszüntetni a társadalomtudományi karok egy részét, illetve országos szinten csökkenteni a hallgatók létszámát. Az ELTE-t is bőségesen érintené a leendő döntés, ezért hétfőn este hallgatói fórum lesz a TáTK-n.

Ahogyan az Abcúg című lap megírta, a pénteki esti hírre, mely alapján a kormány valóban azt fontolgatja, hogy megszűntet néhány számára nem fontos, vagy éppen problémát jelentő képzést, igen komoly mértékben felháborodott az érintett, vagy szolidaritást vállaló egyetemisták nagy része. Ezért a hírt követő első munkanap végére máris fórumot szerveztek, ahol a lehetőségekről, a jövőről és a múlt tanulságairól lesz szó.

Érdekes kérdés, hogy a kormány vajon számolt-e annak lehetőségével, hogy a diákok 2012-höz hasonlóan nem veszik majd kifejezetten jó néven, ha kapnak egy olyan felsőoktatási szakjegyzéket, mint amilyet április 17-én, azaz most pénteken. Mert lehet ugyan arra hivatkozni, hogy a Hallgatói Hálózat egy ismeretlen forrásokból táplálkozó, alapvetően politikai indíttatású szervezet berkeiből indul, ha valamiért indul, de ezzel még nem válik megválaszolttá annak kérdése, hogy miért kell épp a társadalom működésének diszciplínáival foglalkozó képzésformát szükségtelennek nyilvánítani. Miért pont az szúrja a szemét a vezetésnek?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések is minden bizonnyal felmerülnek hétfő este az ELTE-n, arra azonban egyelőre nehéz volna megmondani a választ, hogy mire jutnak majd a hallgatók. Hiszen tagadhatatlanul a levegőben van egy újabb demonstráció, mert például a Raoul Wallenberg megszüntetésének hivatalos döntése is a napokban született meg.

A diákok az erkölcsi és a tanulás szabadságával kapcsolatos aggályok mellett már pénteken arról beszéltek, hogy a nemzetközi tanulmányok és a társadalmi tanulmányok képzések megszüntetése az egész kar anyagi csődjét jelenthetné, mivel az ezen szakokon tanuló, önköltséges képzésen részt vevő diákok tandíjából fedezi a működését a nevezett intézményi szektor nem kevesebb mint 60%-ban. A kormány nyilvánvalóan nem kívánná kompenzálni a bevételkiesést, hiszen nem is tudná miből.

Kíváncsian várjuk a fórum eredményeit, s a témakör minden további fejleményét.

 

(Fotó: Fazekas István)

civilhetes.net

A „mamahotelek” Európa-szerte jelentős elterjedése hosszú távon a gazdaságra is veszélyes lehet

Hajlamosak vagyunk időnként viccelődni azon, ha egy-egy ismerősünk még 25 éves kora felett bőven is otthon lakik a szülőknél. Mama kicsi fia.

Na igen, de elképzelhető, hogy a jelenség terjedésének akár jelentősen mérhető, negatív hozadéka is lehet kontinensünk gazdaságára. Magyarországon is egyre többen élnek „mamahotelekben”.

A Tárki legfrissebb felmérése szerint a hazánkban élő 18 és 34 év közötti fiatalok (vagy nem is annyira fiatalok) közel kétharmada a szülői házban él, a legtöbb esetben szinte ugyanúgy és ugyanolyan kondíciók mellett, mint akár serdülőkorában.
2008 és 2012 között tíz százalékkal nőtt az említett életkorban még mindig otthon élők száma.

Mindennek okai természetesen igen összetettek, bár világviszonylatban is azt lehet mondani, hogy a  magyar fiatalok az átlagosnál mindig is később hagyták el a „fészket”. Közrejátszik mindebben az egyre hosszabbra tolódó, a felsőoktatási tanulmányokkal eltöltött idő, de az is, hogy a tárgyalt korosztály képviselői rendre jobb egzisztenciális lehetőségekre várnak, s ez a várakozás akár évtizedesre is nyúlhat a munkába állástól számítva.

A probléma nem csupán azon a ponton keresendő mindezzel kapcsolatban, hogy a családalapítás időpontja jócskán kitolódik (mely egyébként önmagában rejti annak veszélyét is, hogy a leendő generációk szülei már akkor a nyugdíjkorhatárnál fognak járni, amikor ők még csak éppen hogy ballagnak a gimnáziumból), de a kényelem sokszor járhat akár az életbe vetett közönnyel is.
Egy spanyol, a gazdaság jelenlegi állapotát vizsgáló felmérés tanúsága szerint jelenleg 2 millió olyan ember él a mediterrán országban, aki 15 és 29 év közötti, s tanulással, munkával egyáltalán nem foglalkozik, s szülei lakásában él.

Egy szélsőségesen közönyre hajlamos generáció kinevelődésének veszélye, s annak különös ténye, hogy az emberek egész egyszerűen nem vásárolnak, vagy építenek új ingatlanokat azonban már jóval tovább mutat az egyéni furcsaságokon.

A „mamahotelek” működése egy egészen abszurd társadalmi képet rajzolhat ki a jövőben, melynek az is természetes eleme lehet, hogy egy közel 1 millió forintot kereső, sikeres 30-as még anyukájával mosatja a ruháit, s talán be sem száll a rezsiköltségekbe.

 

(A kép forrása: ona.idnes.cz)

civilhetes.net